Ti mit gondoltok az állandó koppintásos vádaskodásról?
Rendszeresen belefutok abba, hogy mindig van egy-két amatőr irodalomkritikus, aki minden történetről kideríti, hogy márpedig ez koppintás. Miközben nem veszik észre, hogy a magyarázat annyi, hogy a legtöbb történet már műfajából adódóan kényszerűen azonos elemekkel indul. Ez pedig néha nevetséges szinteket ölt pl. olvastam egy írást, amiben a "nagyon okos" kritikus leírja, hogy a Harry Potter az a Csillagok háborúja trilógia koppintása, az meg a Dűne koppintása, de ő bezzeg átlát a szitán. Nem, nem lát át a szitán, csak rengeteg történet van, ami a "Heroe's journey" Campbell-i koncepción alapszik, akkor azt is mondhatjuk, hogy minden ilyen történet a Gilgames eposz koppintása.
Vagy ma, ha egymással viaskodó nemesi családokról írsz, az csak és kizárólag Trónok harca koppintás lehet, miközben, eleve Martin a valóságról koppintott, igen a valóságban is voltak olyan gyilkos polgárháborúk, mint a Tűz és jég dalában, csak abban nem voltak jégzombik meg sárkányok meg rémfarkasok.
De ott a nemrég lecsengett SZJG láz, ma ha bárki gimiben játszódó történetet ír, aminek lány a főszereplője, az már rögtön SZJG koppincs, csak az a baj, hogy maga az SZJG alapkoncepciója egy annyira, de annyira régi romantikus klisén alapszik, aminél nagyobb koppincs alig van. Gyakorlatilag nem az SZJG-t koppintják, hanem ezt az a régi alaptörténetet, amit most újra fölkaptak az SZJG miatt.
Engem leginkább az zavar, hogy ezek a koppincsmegmondók valójában azt hiszik, hogy mennyire okosak, amiért úgymond "leleplezik" a koppintást, és ők bezzeg csak igazi, eredeti, übertuti könyveket olvasnak, nem a szar koppincsokat. Tehát kicsit úgy érzem, hogy ők egyszerűen "hipszterkednek" azzal, hogy mennyire lazák, meg lázadók, meg nem konzumidióták, mert leleplezik a "csalást", hogy ez csak egy koppintás, miközben bezzeg az eredeti stb.
Persze elismerem, vannak olyan könyvek, filmek stb. ami meglovagolják egy adott műfaj újra feltámadt népszerűségét, de pl. a paranormale romance könyvek mindig is népszerűek voltak, csak mikor kijött a Twilight, onnantól kezdve minden ilyenre ráfogták, hogy Twilight koppincs, még olyanra is, amit évekkel korábban adtak ki!
Mindent egybevetve úgy gondolom, hogy egy történet nem lesz rosszabb vagy jobb attól, hogy úgymond nem eredeti, hiszen igazából eredeti történet talán már nincs is, mint, ahogy erről már több valódi kritikus írt már, mivel minden komoly konfliktus forrása a való életből van véve, teljesen mindegy, hogy ez párkapcsolati válságról vagy épp hatalmi harcokról szól.
válasza:Engem abszolút hidegen hagy, hogy valami koppintás-e vagy sem. Akinek jólesik, az pörögjön csak ezen nyugodtan, de nekem, ha tetszik egy regény (film, képregény, egyéb), akkor lehet akármekkora koppintás, akkor is tetszeni fog, ha meg nem tetszik, akkor akár az egekbe is magasztalhatják, hogy mennyire eredeti, akkor sem fog jobban tetszeni. Mások véleményét eleve fenntartással kezelem, mert tudom, hogy megvan a magam hülyesége arról, hogy mi érdekel, és ez sokszor nem esik egybe a többség igényeivel.
Úgyhogy én egyszerűen átsiklom az ilyesmik felett, mert nincs miért jelentőséggel bírjon számomra.
válasza:
válasza:Engem az ilyen "kritikusok" nem szoktak zavarni. Felőlem mondhatnak akármit egy könyvre, ha az nekem tetszik, akkor tetszik :D
A megélhetési írók viszont annál jobban zavarnak és általában ők szoktak tudatosan, a már bevált sémákkal dolgozni. Gondolja ha az egyik írónak bejött, akkor neki is be fog. Hozzátéve azt, hogy egyből 900 oldalon írja le a történetet (feleslegesen), hogy 3 könyvben lehessen csak kiadni.
De hát a szórakoztató irodalom úgy látszik már csak ilyen.
válasza:Anno A Harry Potternél is koppintást kiáltott a Kétbalkezes varázsló írója, s ilyen általánosságokkal indokolta: van benne sárkány, Dumbeldore-nak hosszú szakálla és süvege is van (Merlinnek is volt), pincében van negatív szereplő (Piton) stb.
A Voxban viszont volt egy vicces összehasonlítás a Gyűrűk uráról és a SW Klónok támadásáról, s a végén kiderült, hogy ugyanaz a két film.:)
válasza: válasza:
válasza:"Rendszeresen belefutok abba, hogy mindig van egy-két amatőr irodalomkritikus, aki minden történetről kideríti, hogy márpedig ez koppintás." - azért, mert rendszerint igaz. A sikerhez vezető legbiztosabb út, ha megfogsz valamit, ami nagy siker volt, és ráhúzol egy új "skint", hogy ne lehessen megismerni, meg kicsit átírkálod a történetet.
"Miközben nem veszik észre, hogy a magyarázat annyi, hogy a legtöbb történet már műfajából adódóan kényszerűen azonos elemekkel indul. Ez pedig néha nevetséges szinteket ölt pl. olvastam egy írást, amiben a "nagyon okos" kritikus leírja, hogy a Harry Potter az a Csillagok háborúja trilógia koppintása, az meg a Dűne koppintása" - gondolom, ez az:
Itt azért elég sok párhuzam le van írva. De egyébként is, a Csillagok háborúja meg a Harry Potter hol azonos "műfaj" (genre), hogy azonos elemekkel kelljen operálnia? (A műfaj szó persze egész mást jelent, a Harry Potter regényfolyam, a csillagok háborúja nagyjátékfilm műfaját tekintve, és ezekből persze semmilyen dramaturgiai szükségszerűség nem adódik önmagában.)
Ha már "Hero's journey", egyrészt a Harry Potter nem is igazán az, másrészt a legtöbben meg a Gyűrűk urához próbálták hasonlítgatni - ebből látszik, hogy az embereket mennyire a "skin" befolyásolja...
válasza:Engem annyiban zavarna, hogy magam szórakoztatására írok valamit, és esetleg online közzétenném, már azonnal jönnének ezen jellegű megjegyzések. De ma már annyi regény van, annyi hasonló szállal. Lehet pont egy másik regény ihletett meg, mégse másolja le az ember, hanem elkanyarintja másik irányba, más helyszínekkel, más karakterekkel.
Nagy feneket nem kerítek neki, ha én valamiről tudom az igazat, akkor más nem érdekel. Ettől függetlenül lehet még egy mű érdekes és jó.
A másik, hogy G.R.R.Martin regényei és a War of the Roses történelmi esemény között sok a hasonlóság. Mintha csak megtoldotta volna a sárkányokkal, a másokkal stb. De kit érdekel, ha mégse a teknőcei adták az ihletet. A könyv számomra biblia is lehetne.
Nem szabad hagyni, hogy egy könyvet elrontson egy rossz száj. Kritikusnak az a dolga, hogy kivesézze a könyvet. De nem az, hogy megmondja, nekem mi tetsszen.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!