Elkezdtem írni egy történetet! Vélemények?
Kérlek olvassátok el!Igazából ez csak az eleje a történetnek,de ha esetleg tudnátok mondani pár építő jellegű kritikát annak nagyon örülnék.
A tó szélén ültem,üveges szemmel meredtem magam elé az alkonyba, fejemben a gondoltatok egyre csak az körül cikáztak,hogy miért van az ami és miért nincs ami nincs. Oly sokszor gondolkodtam ezen,hogy szinte már berögzült idegeimbe,és szokásommá vált,bárki kérdezhetné miért filozofálok ezen és mért nem lépek túl,de akibe ez a kérdés felmerült az nem tudja mit éltem át,a mai napig tartó zűrzavar,és az emlékeim kísértése annyira meghatározott,hogy sosem merültek feledésbe.
Lábamat a vízbe lógattam, sekély volt és hűvös,sokszor tettem így ha valami bántott.Bár félhomály volt ,és a nap már a dombok mögé rejtőzött,hogy az utolsó sugarai aranyra fessék a tájat,még mindig pontosan kirajzolódtak a lehulló levelek körvonalai.Ropogva értek a földre,vagy épp a víztükörre ahol ringatózva szép lassan alámerültek a kékségbe.Őszi estéhez képest hideg volt,rajtam pedig csupán egy vékony pamutkardigán csüngött,kabát gyanánt.Az általában csendes pillanatokat amiket a parton töltöttem,most zúgolódás és hangos morajlás töltötte be.Az egyik ablak felé néztem,ahol az imént kapcsolódott fel a lámpa ezzel jelezve ,hogy új beteget hoztak.Szinte mindennap érkeznek emberek kisebb gondokkal,és pár nap után haza is mentek,
hisz jól vannak.Ritkán láttam saját szememmel egy-egy kritikus esetet,
de ez az volt,túl nagy volt a sürgés-forgás,ahhoz hogy csak egy kivizsgálás legyen.Elég közel tartózkodtam az épülethez,így tisztán láttam a fiút
,megsebzett mellkasát,és sápadt arcát.Infúziót kötöttek rá,és felcsatolták a gépekre,amik nagyon halovány szívritmusát mutatták.Egy ideig hol jelezte hol pedig kihagyta,árgus
szemekkel figyeltem a világos szobát,ahol a felfordulás kezdett elcsitulni,
mint mindig ilyenkor történik valami ami nem hagyja nyugodni a nővéreket,ez most sem volt másképp.A szoba mintha felrobbant volna amikor
a gép az immáron jól megszokott csipogás helyett éles fülsüketítő
hangon sípolt.Az egész teret betöltötte a félelem,és kétségbeesés.
válasza:A történet jó, csak a mondataidra ügyelj. Szerintem túl sok helyre raktál vesszőt, amikor pontot is lehetett volna. Megértem, hogy szépek a hosszú mondatok, de vannak helyzetek, ahol ki kell tenni azt a pontot.
Pl: Oly sokszor gondolkodtam ezen, hogy szinte már berögzült az idegzetembe, és szokásommá vált. Pont. Új mondatban: Bárki kérdezhetné, miért filozofálok ezen és miért nem lépek túl...
válasza:Leírásnak jó, még adhattál volna valamit a cselekményből, ahol konkrétan megjelennek más karakterek meg egy kis párbeszéd, akkor bővebben lehetne véleményezni (és sokkal inkább az érdemi részét).
Pár apróság:
"...rajtam pedig csupán egy vékony pamutkardigán csüngött,kabát gyanánt."
És még a lábam is a vízbe lógott. :)
Így ellentmondásos az előbbi hűvös víz; akkor az valósággal fagyos, de minimum annak érződik. Aki ilyenkor vízbe lógatja a lábát, az inkább önmarcangolásból teszi, ám ekkor nem látja ilyen idillinek a naplementés tájat. Vagy a másik opció: jól viseli a hideget, viszont akkor nem morfondírozik azon, hogy csak egy pamutkardigán a kabátja. Nem rossz (ellenben jó), ha van hóbortja a karakternek, csak legyen benne következetes.
Emellett kicsit próbálom vizualizálni a helyzetet. A tó aligha van magasabban, mint az épület, így ha a karaktered a tó partján ül, és benéz az ablakon, akkor legfeljebb úgy láthatja a fiút, hogy az közvetlenül az alacsony ablak mellett ül. Akkor is csak a fejét látja, meg esetleg az oszlop-fogas tetejét, amiről az infúzió lóg. A látószög miatt beljebb már csak a plafon látszik. Az, hogy a fiú arca sápadt, kb. két-három méterről válna egyértelművé, főleg nem egy kórházi ablakon át, ami ritkán tiszta, ráadásul a lámpák fényei is csalókák.
És akkor még felmerülő kérdés, hogy aki EKG-ra van kötve, alighanem intenzív osztályon fekszik: abból látszódhat-e bármi is az épületen kívülről? Az ilyen betegnek nagy teret hagynak az ágya körül, nem fektetik az ablak mellé, mert fontos, hogy minden oldalról hozzáférjenek.
Hacsak nem szalad oda a karaktered, és kukkant be direkt az ablakon (már ha tud), legfeljebb elképzelheti a fiút a korábbi tapasztalatai alapján, emellett lát körülötte valami nyüzsgést. Igazából ennyi elég is volna a feszültség megteremtéséhez, mert az olvasó még kevésbé lehet biztos abban, hogy pontosan mi történik odabent.
Nem veszedelmes hibák ezek, főleg egy regénynél, ahol az ilyen leírások csupán hangulatteremtésre szolgálnak, de ha csak ennyit mutatsz meg, akkor jobban észre lehet venni az ellentmondásokat.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!