Hogy tetszik ez a Harry Potter fanfiction? Építő jelegű kritikát is várok!

Roxforti Kalandok, avagy öt ötödéves jóbarát története a Boszorkány- és Varázslóképzőben

Mielőtt egyből a dolgok közepébe vágnék, bemutatnám a főszereplőinket.

Scott Attwood: Egy jóképű, izmos, magas, barna hajú, kék szemű srác, kedves, segítőkész, jólelkű, aranyos, szerény, a lányok kedvence. Jó tanuló, de mint minden kamasz fiú, szereti bámulni a lányokat, csajozni és benne van a csínyekben. Kviddicsezik, hajtó. Szülei muglik, van egy húga (6 éves), aki szintén rendelkezik varázserővel.

William (Willy) Lee: Egy enyhén pattanásos, Scottnál alacsonyabb, derék és jóvágású, világosbarna hajú, zöld szemű. A lányokat trófeának tekinti, de elég híres legendás csókjairól. Borzasztó tanuló, de valahogy mindig átrugdossák a következő évfolyamba. Kviddicsezik, terelő. Van egy öccse, Greg, szintén terelő. Szülei félvérek.

Nicolas (Nick) McCarthy: Szemüveges (mindig csúfolják emiatt), szeplős, fekete hajú, alacsony, visszahúzódó, sovány. Korához képest bölcs, okos. A kelleténél mindig több bűbájt ismer. Mindenből kiváló. A tanárok kedvence. Nem kviddicsezik. Van egy bátyja (Andrew), egy nővére (Diana), egy húga (Ashley) és egy öccse (Peter). Anyja negyedvér, apja félvér.

Molly Cooper: Csinos lány, hosszú, barna hajú, barna szemű. Jó alakja és sok udvarlója van. Nem szokott pasizni. Jó tanuló. Nem kviddicsezik. Van egy bátyja (Matthew), szülei elváltak, édesanyja neveli. Bátyja még a nyáron elköltözött a barátnőjével (Sandrával) Roxmortsba, mivel Matthew ott kapott állást. Apja aranyvérű, anyja félvér.

Porter Scavo: Nem valami izmos, vékony alkatú, barna hajú, zöld szemű, szeplős fiú. Szeret könyvet olvasni (kaland, akció), nem szeret tanulni, de jó tanuló. Gyakran piszkálják. Kviddicsezik, hajtó. Van egy öccse (Harry) és egy húga (Kelly). Édesanyja félvér, anyai ágon aranyvérű, édesapja félvér.

A Scavo házban, az emeleten, az egyik hálószobában egy kamasz, tizenöt éves fiú forgolódott az ágyában. Felébredt és már nem tudott visszaaludni. Az éjjeliszekrényén nyugvó digitális óráját figyelte, ami 08:00 mutatott. Ebben a pillanatban a szoba ajtaja kinyílt, és belépett rajta Apród, a házimanó, kezében felmosóvödörrel, rongyokkal és egyéb takarításhoz szükséges eszközökkel.

Mielőtt elkezdte volna a szokásos reggeli takarításhoz, egy üzenetet továbbított:

- Mrs.Scavo azt mondta Apródnak, hogy Apród mondja el Mr.Porter Scavonak, hogy ha nem jelenik meg öt percen belül a konyhában, akkor Mrs.Scavo fenéken fogja rúgni!

- Jó’van. Apród! Hamarosan megérkezik a Reggeli Prófétás bagoly! Légyszíves a pénztárcámból fizesd ki! Az újságot pedig tedd csak az íróasztalomra! Köszi!

Lesietett a konyhába. Édesanyja, kezében Harryvel, Porter négy hónapos öccsével sütötte a rántottát és a szalonnát, édesapja a híradót nézte a nappaliban, Kelly, Porter húga pedig kócos hajjal, félálomban majszolta a pirítóst. A reggeli végeztével Porter felsietett a szobájába, hogy bepakolja a tankönyveit, ruháit és egyéb ingóságait az utazóládájába. A szobában ABC sorrendbe rakott tankönyvek, összepárosított zoknik, összehajtott pólók, kivasalt nadrágok, tiszta, szín szerint csoportosított alsónadrágok - és még sorolhatnám… - várták. Apród mosolyogva távozott a helyiségből. Tom, a családfő (Porter apja) egy lusta mozdulattal belebegtette a frissen fényezett családi autó csomagtartójába az utazóládákat és ketreceket. Az autó lassan kigurult a garázsból. A kocsi elhagyta a csendes kertvárosi utcát, és megcélozta a főutat, ami Londonba vezet. A King’s Cross pályaudvar előtt parkoltak le. Tom hozott két kofferkulit, amire ráfértek a két Roxfortba tartó gyerkőc csomagjai. Ez lesz az első alkalom, amikor Kelly nem csak kísérőként látogat el a 9 és 3/4 vágányra, és nem a vonatnak, hanem a vonatról fog integetni. Porter ismerte a járást, így nem kellett szülői biztatás, hogy átfusson a rejtett átjárón. A másik oldalon találkozott Mollyval, aki az egyik legjobb barátjával.

– Szia Molly! Hogy telt a nyár?

– Jól… Képzeld, Matthew-t felvették Roxfortba bűbájtan tanárnak! Flitwick professzorral fognak osztozni az órákon. Ha jól tudom, sajnos nem minket fog tanítani… És vettek Roxmortsban egy házat Sandrával, pár hete költöztek be. Neked hogy telt a vakáció?

– Semmi különös nem történt… Voltunk Olaszországban nyaralni. Olyan gyönyörű a tengerpart! Megnéztük Rómát! Majd mutatok fényképeket, ha érdekel…

– Persze. Nézd, ott van Willy és Scott! Eddig észre se vettem őket! – mutatott rá a

két fiúra. – Nick nem tudom, hogy hol van! Ja! Látom őt is! Odamegyünk hozzájuk?

– Menjünk.

Elindultak a gőzölgő piros mozdony felé, ami előtt állt a három fiú. Köszöntek egymásnak, majd beszélgetésbe kezdtek. Molly szakította meg a trécselést, mikor megpillantotta az anyukáját, mivel úgy volt, hogy nem tud eljönni az indulásra.

– Szia Anyu! Úgy tudtam, hogy berendeltek a Minisztériumba!

– Igen, úgy volt, Drágám, de odabent azt a feladatot kaptam, hogy jöjjek ki a vonathoz az osztaggal. Nem kéne már felszállnotok? – pillantott az órájára. – Öt perc múlva indul a vonat!

– Igazad van! Szia! – egy puszit nyomott édesanyja arcára és megölelte.

– Sziasztok! – köszönt el Molly anyja a társaságtól.

– Csókolom, Miss Thompson! – zengte kórusban a négy kamasz fiú.

Mindenki elköszönt a szüleitől és felszállt a vonatra. Nick (aki prefektus lett) kivételével az Egylet keresett egy szabad fülkét. Az utazóládákat és a ketreceket felrakták a poggyásztartóra. Az út hosszú volt, nem történt semmi említésre méltó; beszélgettek, ,,bevásároltak’’ a büfésboszorkánynál. Négy óra körül csatlakozott hozzájuk Nick, akinek részletesen elmagyarázták a prefektusi feladatait, teendőit.

A vonat lassan fékezett. A diákok leszálltak a vonatról. Az elsőévesek Rubeus Hagrid, a vadőr előtt sorakoztak, a felsőbbévesek letértek egy poros földútra. Libasorban száz meg száz fiáker várta a tanulókat. Főhőseink kiválasztottak egy fiákert, ahova még befértek. A fiáker komótosan közeledett egy gyönyörű kovácsoltvas kapu felé, melynek oszlopain egy-egy kőből faragott szárnyas vadkan trónolt.A kapunál egy hórihorgas, hosszú, őszszakállú varázsló állt: Albus Dumbledore. Mikor az utolsó fiáker is belépett a birtokra, Dumbledore professzor széles mozdulatokat tett a pálcájával. A kapu nyikorogva bezárult, és mennydörgés kíséretében életbe léptek a védőbűbájok. Ebben a tanévben számos új védőbűbájt alkalmaztak a kastélyon és a birtokon. A nyár folyamán rengeteg tragédia történt mind a varázslók, mind a muglik világában. Voldemort csatlósai, a halálfalók rengeteg bűncselekményt és merényletet követtek el, leromboltak műemlékeket, hidakat, nevesebb épületeket és intézményeket. És minden szülő tudja – bár ha sok aranyvérű és Rita Vitrol követő tagadja is –, hogy a Roxfort a legbiztonságosabb hely, amíg Dumbledore az igazgató.

Az öt jó barát csatlakozott a lépcsőn hömpölygő sokasághoz. A diákok a hatalmas tölgyfaajtón át betódultak a fáklyákkal megvilágított bejárati csarnokba, ahonnan pazar márványlépcső vezetett az emeletekre. Balra tőlük tárva-nyitva állt a nagyterem ajtaja. Porter felnézett az elvarázsolt mennyezetre, ami ezen az estén enyhe felhős időt mutatott. A banda megcélozta a Griffendél ház asztalát, valahol a közepénél ültek le. Nem telt bele sok idő, McGalagony professzorral az élen bevonultak az elsőévesek. Felsorakoztak a tanári asztal előtt. McGalagony szúrós tekintete csendre intette a sugdolózó társaságot. A beosztás megkezdődött, s az elsősök hosszú sora egyre foghíjasabbá vált. Porter egyedül akkor figyelt fel, amikor a tanárnő az ,,s’’ betűhöz érkezett a névsorban.

– Shay, Oliver

– HUGRABURG! – egy nagydarab fiú foglalt helyet a Hugraburg asztalánál, lelkes tapsvihar kíséretében.

– Scavo, Kelly – a Süveg pár másodperccel később kijelentette, a döntését:

– GRIFFENDÉL!

A beosztás folytatódott. Végül, miután "Whittaker, Rose" is elfoglalta helyét a Griffendél asztalánál, McGalagony kivitte a teremből a süveget meg a széket, és Dumbledore professzor szólásra emelkedett.

– Isten hozott midenkit az új tanév kezdetén itt, az iskolában! Két szót szeretnék megejteni vacsora előtt… Jó étvágyat!

A diákok lelkes tapssal jutalmazták az igazgató rövid beszédét. A tányérokon megjelent mindenféle finomság.

(…)

A vacsora végeztével Dumbledore ismét felállt a székéből

– Most, hogy bőségesen ettünk-ittunk, volna még néhány megjegyzésem a tanévre vonatkozóan. A birtokon elterülő erdő tiltott terület, kivétel nélkül minden tanuló számára. Frics úr, a gondnok megkért, hogy felhívjam a figyelmeteket: az órák közötti szünetekben NE varázsoljatok a folyosókon. A kviddicsválogatásra a második héten kerül sor. Aki szeretne a háza kviddicscsapatában játszani, jelentkezzen Madam Hoochnál.

És végül egy utolsó közlemény: Tantestületünk idén három új taggal gazdagodik. Először bemutatom Matthew Cooper professzort, aki a bűbájtanon fog osztozni Flitwick professzorral – Molly bátyját csak három ház tapsolta meg. A Hollóhát nem örült, hogy házvezetőjüknek osztoznia kell az óráin. – A sötét varázslatok kivédését ettől a tanévtől kezdve Stanley Hammingway professzor fogja tanítani. – a diákok lelkes tapssal köszöntötték az új SVK tanárukat. – Ami az utolsó tanárcserét illeti, sajnálattal kell tudatnom veletek, hogy Ebshont professzor, aki diákok nemzedékeit oktatta a legendás lények gondozására, a múlt tanév végével nyugállományba vonult, hogy végre kinyújtóztathassa maradék végtagjait. Örömmel jelenthetem viszont, hogy utódja nem más, mint Rubeus Hagrid, aki így ezentúl vadőri teendői mellett tanári feladatokat is ellát majd – először sokan meghökkentek, de aztán hangos tapsot kapott a tanulóktól. – Ezzel sikerült mindent elmondanom. És most sipirc az ágyba!

Molly odafutott Matthewhoz, Nick elment összegyűjteni az elsősöket, Willy, Scott és Porter pedig követték Mollyt.

– Matthew! Gratulálok! Nagyon büszke vagyok rád! – mosolygott Molly.

– Miss Cooper! Magának csak Cooper tanár úr vagyok! – szólt szigorúan, de valójában csak viccelt, mivel elnevette magát – Molly, majd remélem szombaton találkozunk nálunk! Ti is jöttök, ugye? – kérdezte a fiúkat.

– Ööö, igen, professzor úr!

– Ugyan már! Hagyjunk a formasággal! Szólítsatok csak Matthewnek! Várlak titeket a roxmortsi hétvégén! Most menjetek! Jó éjszakát nektek!

– Jó éjszakát, Matthew! – zenget kórusban a csapat. A nagyterem szinte teljesen kiürült.

Felsiettek a Griffendél toronyba. A klubhelyiségben elváltak útjaik. Molly felsétált a lányok hálószobájaihoz vezető lépcsőn, míg a három fiú a másik lépcső felé vették az irányt. Nick már jóízűen aludt. Porter ledobta talárját, levette pólóját és nadrágját, hogy bebújhasson a jó meleg, baldachinos ágyába. Hamar elnyomta az álom.

Írói megjegyzés:

Mivel a történetírás nem mehet a tanulás rovására, ezért csak heti egy történettel tudok kedveskedni nektek! Sajnálom!

Hetente jönnék egy-egy új résszel! Wattpadon tenném közzé, de előtte érdekelne a Ti véleményetek!