Szerintetek egy színész mitől lesz jó színész?

Nem a színészt látod, hanem akit megformál; bele kerülsz a történetbe.

Jó színész pl. Tom Hiddleston, nemrég láttam a Thor 3 egyik alternatív jelenetét, amikor Odint egy sikátorban találják meg. Loki akkor nem beszél, de az arcán látszik, hogy mit érez, hogy fáj neki így látni az apját, sajnálja, szereti, Hela meg megijeszti.

Egyszer megnéztem egy koreai dráma színfalak mögötti jeleneteit, s akkor az egyik fő gonoszt láttam talpig jelmezben, de valami nem stimmelt vele, aztán rájöttem, hogy nincs a nézésében a gonoszság, számítás, fenyegetés, és ezért láttam másnak.

Rossz színészek meg kilöknek a sztoriból, csak azt látod, mennyire bénák, kizökkentenek. Ilyen volt számomra Henry Cavill, amikor rendőrt játszott, s elő kellett volna adnia, hogy aggódik, rémülten kivár stb.; viszont dühöt sikerült csak eljátszania, meg elégedetlenséget, ami miatt pont úgy nézett ki, mintha ő lenne a gyilkos. Ritka rosszul játszott.

Én is osztom az előttem szólókat. Filmnél mindenképpen a hitelesség a kulcs,tehát váltson ki érzelmet,ne tűnjön úgy mintha játszana (nem is muszáj neki,de ez már egyfajta módszer lenne),hanem a realitást tükrözze,vagy épp a fantáziába húzzon bele,csak végülis az is a valóság,mert elhiszed,hogy ilyen van addig az intervallumig,meg ha jó,még bele is képzeled magad (pl amikor gyerekek szuperhősök akarnak lenni). Alapból egy filmet azért nézünk meg az időtöltésen kívül,hogy kivegyen ebből a világból,és áttegyen egy másikba,egy szerepbe,mert érezni akarunk izgalmat,félelmet,szomorúságot stb. Ez maga a szórakoztatás,de ezt hatásosan el kell érni,szerintem a színésznek is bőven át kell érezni,ezért van,hogy valaki hónapokkal előtte belebújik az életében abban a szerepbe,hogy megértse. Meg szerintem ne tanulja be pl a sírást stb,emiatt sztárok olyanok,akik színészi suliba nem jártak,mert ilyenek betanulása már látszó dolog lehet,és kibillenti a nézőt,ezeket mindenkinek magának kéne (a legjobb,ha magától kezd el,tehát annyira benne van,hogy sír is,és ezek a plusszok is szerintem kellenek,hogy ha el lehet forgatókönyvtől ennyire legalább rugaszkodni h legyenek ösztönös mozdulatok is,ami persze a helyzethez/karakterhez is illik,mert ez már a színészhez tartozna)

A színháznál meg szerintem pont fordítva van,ott minél inkább megmutatkozik a színészet,de mégis énekkel,mozdulatokkal,mimikával érzelmet is át kell adnia. Itt lehet olyan h pl valakinek nem szép az énekhangja,de olyan nagy mozdulatokat tesz,és olyan tekintetet társít hozzá,hogy azzal teljesen eltolhatja pár perc után a figyelmet a hangjáról és simán a paródiának kinéző dologból egy tátottszájú lesz,mert mással felhúzza a gyengeségét (konkrétan,hogy átadja magát a szerepnek)

Azzal nem értek egyet a magyar rendszerrel kapcsolatban,mivel a külföldiekkel nem vagyok még tisztában,hogy énekhang,tánctudás,hangszertudás kell..hülyeség! Filmhez egyáltalán nem kéne,mert nem olyan szerepek vannak csak,és nem csak abban lehet megmutatni a tehetséget,hanem lehet különböző műfajokban olyan egyedit és hatásosat alakít,akár megrémiszt,másik pillanatban megsirat,aztán simán nevettet,aranyos-gonosz,tehát a játékosság meg van benne,akkor ő igazán tehetséges minden ilyen nélkül.(jó,főképpen színházra térnek országon belül ki,filmre nem is)