Mi ez a történet a magyar lányokról meg Dubai-ról? Én szerintem lemaradtam róla.

Kimennek pár hétre aztán jönnek haza pár misivel.

Más kérdés, hogy ezért nem feltétlen csak az alap szolgáltatásokat kell nyújtani.

Itt egy kis részlet az egyik nyilvános elbeszélésből:

"Minden celebnek van egy sztorija, hogyan nem dugott Dubajban

Sosem jártam Dubajban, vagy: volltam, de csak egyszer, nyaralni. Aztán: Többször is voltam, de csak modellkedni. Van aki így: Egyszer erotikus munkát kínáltak, de nemet mondtam. Én olyat sosem! Egyik sem mondja: Na jó … úgy megdugtak, hogy nem éreztem a seggem és alig bírtam hazatámolyogni.

A valóság azonban teljesen más: “Mindenki azt mondja, hogy csupán modellkedni vagy nyaralni jár oda, de a valóság egész más. Modellek, szépségkirálynők, ismeretlen szépségek tucatjai váltanak repülőjegyet hónapról hónapra a paradicsomba, hogy tömött pénztárcával és egy szebb jövő képével távozzanak onnan. Persze a megtömött pénztárcának komoly ára van… Fájdalom, megalázás, és olykor komoly egészségügyi problémák…

Dubajban három különböző szintje van saját magad áruba bocsátásának.

Az első szint a legkényelmesebb: egy bárban kell esténként táncolni és iszogatni a vendégekkel. Ez szexmentes munka, a lányoknak csak szépnek kell lenniük, és izgatóan kell mozogniuk. Ezzel egy hét alatt ezer eurót lehet keresni. Rengeteg szép magyar egyetemista lány van kint, akik így keresik meg a pénzt a tanulmányaikra, vagy autóra gyűjtenek. Szentül fogadkoznak, hogy csak táncolnak, de az első ajánlatnál elcsábulnak…

Amikor ugyanis a magyar viszonyokhoz szokott lánynak az éjszakai bárban felajánlja egy gazdag arab, hogy pár órás szexszel megkereshet újabb ezer eurót, csak rövid ideig habozik, és az álmai miatt félreteszi az erkölcseit. Ôk nem tartják magukat prostituáltnak, úgy vannak vele, hogy Magyarországon is sokszor bonyolódnak alkalmi kapcsolatokba, ez a közösülés legalább jól jövedelmez. Ezek a lányok alkalmi prostituáltak, ôk jelentik a második szintet. Körülbelül két-, három-, négyezer eurót keresnek meg egy hét alatt, és időről időre újra visszatérnek.

Én és még néhány magyar lány tartozunk a harmadik kategóriába. Mi tíz-húszezer euró alatt nem szállunk fel a visszafelé tartó gépre.

Hogy mit kell ezért tennünk?

Mindent. Az arabok főleg a barna vagy fekete hajú, babaarcú nőket szeretik. A szőkék nagyságrendekkel kevesebbet keresnek. Nekem szerencsém van. Az egy-két hét alatt, amit Dubaiban töltök, kizárólag nagyon gazdag, magas rangú arabokkal fekszem le, akiknek ilyenkor a palotájában lakom. Meztelennek kell lennem, és a nap minden percében ki kell szolgálnom a kuncsaftot. Van úgy, hogy napi három-négy alkalommal is. Az arabok szívós és nagyon erőszakos szeretők. Az ellenkezés felhevíti őket, a nemi erőszak eljátszása, vagy nem is annyira játszása pedig földöntúli élvezetet jelent számukra. Különleges helyeken szeretnek gyönyört szerezni egy női testben, és ezzel szinte elviselhetetlen fájdalmat okoznak. Mivel az arab kuncsaftok megszámlálhatatlan prostituálttal létesítenek szexuális kapcsolatot védekezés nélkül, sajnos nagy a fertőzések veszélye.”

Kicsit részletesebben: “Az első igazán komoly meglepetés akkor ért, amikor a második napon reggel fel akartam öltözni. Tudomásul kellett vennem, hogy a palotában a gyönyörű ruhák, amiket kaptunk, tényleg nem érnek semmit, az itt töltött idő alatt meztelennek kell lennünk. A szolgák korán felkeltettek minket, és mint az állatokat a karámból, kitereltek a palota elkerített, mindenfelől zárt, hatalmas kertjébe. A fű buján zöldellett, a nap sugárzóan sütött, a lágyan süvítő szellő borzongatta a testünket, és mi ott álltunk anyaszült meztelenül egy csapat felöltözött arab férfi előtt, akik akár a vásáron a lovakat, végigmértek minket. Több sejk és magas beosztású férfi éppen golfozni készült. Miután alaposan végigmértek minket, elfordultak, és mintha mi sem történt volna, játszani kezdtek. Nyilván hozzászoktak már a látványhoz, nem ütköztek meg a meztelen nők csoportján.

Ki tudja, meddig álltunk ott, meztelenül, szótlanul, amikor az egyik közepes beosztású arab, aki azzal volt megbízva, hogy terelgessen minket a palotában való tartózkodásunk ideje alatt, megszólalt angolul, hogy irány. Eleinte nem értettük, hogy hova irány, amikor megismételte a parancsot, de ezúttal hozzátette, hogy labdát szedegetni. Nem mondhattunk nemet. Ahányan voltunk, megindultunk, és pucéran, testünk minden porcikáját gátlástalanul felfedve elkezdtünk hajolgatni és szedegetni a labdákat, miközben az arab férfiak hangosan nevettek rajtunk, és szándékosan úgy ütötték el a labdát, hogy azzal eltaláljanak minket a mellünknél vagy a fenekünknél.

A lányokkal nem néztünk egymásra és nem szólaltunk meg. Némán, magunkba fojtva gyűlöltük azokat a férfiakat, akik ilyen embertelen módon megaláztak minket. Akkor, ott, rövid időre mindannyian megszűntünk nőnek lenni. Kiszolgáltatott állatok voltunk, amiknek durván eltiporták az akaratát. Amikor végre-valahára véget ért, mindannyian leforrázva mentünk be a szobába. Már nem láttunk olyan fényesnek a palotát, és olyan lenyűgözőnek az addig kincsként őrizgetett struccbőr táskát. Elkezdtünk félni, hogy mi vár ránk.

Az én szobatársam már pontosan tudta, hiszen ő már harmadjára volt a palotában. Elmondta, hogy a sejk másnap kiválaszt majd néhány lányt, és akik megtetszettek neki, azoknak utána az összes rangban alatta lévővel is le kell feküdniük. Ezért természetesen nagy összeget kapnak, de azért keményen meg kell dolgozniuk, van úgy, hogy az egy hét leforgása alatt negyven-ötven arab leli kedvét bennük. Akiket a sejk nem választ ki, azokhoz senki sem nyúlhat egy ujjal sem, ők ugyanúgy megkapják a pénzüket.

Még aznap este jelenésem volt a sejk hálószobájában. Megmosták a hajamat, szépen kikészítették az arcomat, hogy minél gyönyörűbben fessek. Ám amikor belenéztem a tükörbe, nem láttam mást, csak egy rettegő nőt. Nem tudtam, hogy mi vár rám, csak túl akartam lenni az egészen. Csúnya, vékony testű, nagy orrú ember volt a sejk, mosolyogva fogadott, amikor beléptem a szobájába. Nem volt udvarlás, beszélgetés vagy ital, rögtön a lényegre tért. Vadul megcsókolt, majd lenyomta a fejemet. Négyszer élvezett el azon az estén, négy egészen különböző módon és helyen. Nem esett jól és fájt. De ki lehetett bírni. A pokol csak ezután következett.

Átvittek egy másik szobába, ahol már nem volt szobatársam, nem volt mellettem senki. Az arab férfiak ki-be jártak, a kiválasztásom utáni első nap hetet számláltam. Mind nagy, erőszakos és kegyetlen volt. Mindenem fájt, és órákon át zokogtam. Úgy éreztem, nem bírom tovább, és meg akarok halni. Akkor tényleg úgy éreztem, hogy megváltás lenne számomra a halál. A következő napon bejött a sejk főszolgája, és teljes erővel nekem esett. Éreztem a nyers hús repedését és a vér borzongató melegségét. Majd utána már nem éreztem semmit. Nem tudom, hány óra telt el, vagy pontosan mi történt, de a szobámban ébredtem, felöltözve, körülöttem a csomagjaim hevertek. Egy szolga volt velem, aki angolul elmondta, egy orvos ellátott, és azonnal haza kell mennem. A kezembe nyújtott egy borítékot, és felsegített. Kába voltam a fájdalomcsillapítóktól, rettenetesen fájt az ölem és a fenekem. Alig tudtam járni. Mielőtt elindultam volna, megnéztem mi van a borítékban: tízezer euró volt. Boldog voltam.”