Amerikában miért olyan népszerű a pankráció nevű bohóckodás? Miért éli bele magát a közönség ebbe a színészkedésbe?

Én, mint pankrációb*zi, megpróbálok választ adni. Egy kívülálló nyilván csak annyit lát az egészből, hogy 2 fecskében lévő faszi csapkodja a levegőt. De ha jobban beleásod magad, rájössz, hogy ez a "sport" egy nagyon összetett dolog, és tud pokolian szórakoztató is lenni, csak szimplán adni kell neki egy esélyt. Mindenki, aki ezt nézi, tudja, hogy ez megjátszott. A párbeszédek, a meccsek, a meccsek eredményei, sőt, még a meccseken kívüli interjúk is mind-mind előre lefixált dolgok, külön forgatókönyve van az egésznek. De a Barátok Köztnél sem ugrassz fel a fotelból, mikor Laci kórházba kerül, hogy "dehát ő nem is került igazából kórházba, ez csak egy sorozat!". Minden pankrátor külön bevonulózenével, mozdulatokkal, karakterrel, elvekkel rendelkezik, amikkel nagyon könnyen lehet azonosulni, és megszeretni, vagy épp ellenkezőleg, utálni. Az egyik a becsület, a jószívűség megtestesítője, a másik egy érzelmek nélküli nagy vörös szörny, a harmadik meg egy pusztakezes harcos, aki az MMA-ból jött, és konkrétan olyan kisugárzása van a csávónak, hogy még tévén keresztül is félek tőle. Ez a sok pankrátor aztán konfrontálódik, vagy épp csapatot alkot, ott vannak még az övek, a nagyadások, ahol speciális meccstípusok vannak, és a Wrestlemania (pankrációmánia) amit minden évben egyszer rendeznek meg, ott valósulnak meg az álommeccsek, amikre mindenki vár. Nyilván, az beletartozik a dologba, hogy ezt alapvetően nem a felnőtteknek szánják, egy 12 évest biztosan jobban be tud szippantani ez az egész, mint egy 31 éves felnőttet. De ez is relatív, hogy pankráció, mert rengeteg pankrációs szervezet van, és bár lehet viccesen hangzik, nagyon nagy köztük a különbség, lehetséges, hogy valamelyik még talán a te érdeklődésed is fel tudná kelteni. Remélem, valamennyit tudtam segíteni.