Mi értelme a transzponáló szolmizációnak?

Magyarországon kívül a szolmizáció általában ún. abszolút szolmizáció, ami az ABC-s hangok helyett egy alternatíva a hangok elnevezésére.

Pl van egy A-dúr hármashangzatunk, az nálunk A - Cisz - E hangokból áll, a spanyoloknál viszont mondhatjuk azt, hogy la - do bemol - mi (azaz magyarul lá - di - mi). Azért mert az ABC-s hangokat váltják ki a szolmizációs hangok. Az A az mindig lá, a H az mindig ti, a C az mindig dó stb stb stb...

Magyarországon relatív szolmizáció van, ami nem arra való, hogy az ABC-s hangokat kiváltsa, annak alternatívája legyen. A relatív szolmizáció a hangok hangsoron belüli pozícióját mutatja meg - anélkül, hogy fokokról kellene magyarázni egy kezdőnek. Sőt, ennél is többet, mert a felemelt/leszállított hangokat is könnyen felismerhetővé teszi. Tehát bármely diatonikus skálán belül a hangok egymáshoz viszonyított helyét és magasságát baromi egyszerűen meg lehet mondani belőle. És ez nagyon jól jön, pl ha nem akarjuk azt fejtegetni, hogy az ABC-s hangok most hogyan is módosulnak öt kereszt előjegyzésnél, simán lenyomunk egy D hangot a zongorán, és azt mondjuk, hogy gyerekek, ez a dó, hadd szóljon a nóta.

Hopp, most látom az új kérdést.

Az i végződés felemelt hangot jelent. A szi az fél hanggal felemelt szó. Ha a kottában egy #-t látsz egy hang előtt, akkor az i-re módosul: szó-ból szi, fá-ból fi lesz pl.

Ha van egy C-dúrban írt dal, és valahol azt látod, hogy a G elé kiraknak egy kettőskeresztet, az Gisz lesz, szolmizációban ott a szó szi-re változik. Itt megint azért lehet jó a szolmizáció, mert nem kell az adott skála hangjain gondolkozni, a szi egyből megmutatja, mi történt, és egyből ki tudod énekelni.

@3:

"simán lenyomunk egy D hangot"

Akarom mondani, H hangot, de a lényeg ugyanaz :)