K-popposok! Miért mondják rá manapság mindenkire, hogy Koreaboo?

"A Koreaboo nem azt jelenti, hogy valaki szereti a koreai kultúrát, tanulja a nyelvet és esetleg ott akar majd dolgozni" - Nem-e? Nekem a plasztikázós definíció eléggé strawman-nek hangzik.

Ha a "koreaboo" ugyanaz Dél-Koreával, mint a "weeaboo" Japánnal, akkor az általad felírt első definíció találó. Emberek, akik megszállottjai lesznek egy kultúra bizonyos aspektusainak, magát az országot, meg az ott élő népet piedesztálra emelik, és az odaköltözésre úgy gondolnak, mint egyfajta menekülésre a világ minden szörnyűsége és az emberek gyarlósága elöl egyenesen egy földi mennyországba, úgy, hogy mindennek a katalizátora egy darab művészeti ág volt (Korea esetében a K-pop, Japán esetében az anime), szerintem jogosan kapják meg az akármilyen "-aboo" szuffixű besorolást. Ha túlságosan degradálónak érzed a kifejezést, javaslom, hogy ne vedd annyira komolyan. Mivel informatikus vagyok, ismerek nem egy anime-/Japán-őrültet, akik amúgy nem is annyira vészesek ilyen szempontból, de konkrétan saját magukra használják a weeaboo szót, nyilván humorral kezelve azt.

#2 Nem annyira fair az összehasonlítás, mert nagyon kevés az olyan ország, ami körül világszinten kialakul az a fajta fanatizmus, mint Japán, meg Dél-Korea körül. Őszintén szólva ezen a kettőn kívül most így meg se tudnék nevezni egyet sem. Az Egyesült Államokat isteníteni meg leginkább az országon belül szokás - viszont USA-n belül, meg kívül is előszeretettel gúnyolt dolog a túltolt patriotizmus, meg a sztereotip amcsiságok. Ha esetleg nincs meg, hogy mire gondolok, guglizz rá, hogy "murica", és nézegesd egy kicsit a képtalálatokat.

De amúgy félre ne érts, vágom, hogy ez miért fájó pont. A K-pop népszerűsége most van talán a tetőfokán, a nagyon népszerű dolgoknak meg szinte mindig szükséges velejárója egy a rajongókhoz hasonlóan szenvedélyes ellentábor + egyfajta méla undor a szimpla kívülállóktól, így nyilván most épp a koreafilség vált a pop-kultúra egyik legkedveltebb céltáblájává... Valóban aránytalanul nagy az ellenérzés egy amúgy többnyire ártatlan érdeklődési körrel szemben.

Végső soron szerintem nem érdemes azon vitatkozni, hogy akkor mi is az olyan szavak pontos definíciója, mint a "koreaboo", mert a valódi töltetét úgyis az határozza meg, hogy ki mondja, hogyan, és miért. Ha valaki azt mondja rád, hogy koreaboo, és látványosan bántani akar vele, akkor nem érdemes elkezdeni boncolgatni, hogy "én nem is vagyok koreaboo, mert nem akarok szó szerint koreaivá válni", meg ilyenek, mert azzal csak megerősíted az illetőt, hogy a provokáció/kritika betalált. Azt fejben kell eldöntened, hogy mennyire érzed jogosnak az esetleges kritikákat, amennyiben azok tényleg kritikák, szimpla b#sztatás esetén viszont jobb egyáltalán nem is vitába szállni, mert úgysem tudsz "nyerni".

Mert Európában pl. 6-8 éve még csak egy nagyon szűk réteg tudta, hogy egyáltalán mi is a a k-pop. Nem volt ekkora divat, még nem voltak a bevett palettán. Akik pedig ebben az időszakban hallottak dolgokat erről az iparról, azoknak is max. csak az 1-2 legnépszerűbb banda képe villant be, amit először kiadott nekik a Google, de a zenéjüket nem ismerték.

Manapság jóval nagyobb kultúrája van a k-popnak Ázsián kívül is, ahogyan a leginkább futtatott csapatok betörtek a globális piacra is, egyre több ember ismerte meg ezt a zenei világot és a koreai kultúrát. Kvázi divat lett bizonyos körökben.

Minden szubkultúrában vannak olyan őrült fanatikusok, akiknek bár ez nem egy hosszútávú irányzat, valójában egy időszakos fellángolás, - mégis “túlbuzgóbbak” azoknál, akik bár szintén kedvelik a zenét, a kultúrát, akár tanulják a nyelvet is, de emiatt nem emelik magukat piedesztálra és nem hangoztatják fennen, hogy ők különbek a többi rajongónál és messzebbre mennek.

A tipikus példa erre, amikor a kiscsaj még csak 1 hónapja tudja, mi az a k-pop, de máris Koreában akar élni 0 nyelvtudással, - bár ezért nem tesz, és nem is fog tenni semmit jelentős mértékben -, hatvanezer kérdést feltesz arról, hogy “Hogyan lehet magyarként idol?”, “Hogyan legyen ‘koreai szemformám’?” - kvázi az ismeretei felületesek, egy rózsaszín buborékban éli az életét, mégis túl komolyan veszi magát.

És sajnos az ilyen magukat lejárató, irritáló szélsőségek miatt mondják rá boldog-boldogtalanra, hogy “koreaboo”, csak azért, mert szereti a zenét, a kultúrát vagy a nyelvet.

Tudom, nem igazán válaszol a kérdésre, de a témához tartozik.

Volt tapasztalatom egy magyar kboo-val.

Lényeg a lényeg, hogy instán bekövetett, és elkezdtünk beszélni. Már az elején kicsit furcsának tűnt. Mondta, hogy kpop idolként szeretne majd dolgozni, és hogy van már egy bandaszerűsége a 2 barátnőjével. Ez még normális szerintem. Kicsit később elmondta, hogy úgy érzi, Yoongi (BTS) a lelkitársa, és azt képzeli, hogy éjszakánként hozzá bújva alszik el. Máskor mesélte, hogy alig várja, hogy majd az idol eventeken (idolként ugye) találkozzon Yoongival és beszélgessenek. Volt olyan is, amikor Yoongival álmodtam full random, és elmeséltem a lánynak, konkrétan féltékeny lett és besértődött.

Szóval igen. :D