Mitől lett ilyen híres a Beatles?

Naptárilag az első TV-szerepléstől. Az robbantotta be a beatlemániát Nagy-Britanniában, onnan terjedt tovább.

És valóban, a többi zenekar őket másolta nagyon hamar.

Szakmailag az alap a cuki vadság volt. Mai füllel már ezt nem így halljuk, de a Beatles zenéje hangos, pimasz és szokatlan hangzású volt a maga idejében, és George Martin elég jól sínre tette őket zeneileg. Az alap a Hamburgban szerzett rutinjuk volt, ahol lényegében egy végtelen hakniban voltak, és ismert dalokat játszottak részeg matrózoknak és kurváknak a kor felfogása szerint "vadul".

És persze zseniális dalokat írtak.

A karakterek helyesek, nagyon jól nyilatkoztak, fotogének voltak, Epsteinnek hála lejöttek a bőrszerkós vadállat stílusról, és ez tv-képessé tette őket.

Szóval soktényezős a képlet.

Szorítkozzunk az első, 1962-65 közti korszakukra, ugyanis ekkor döntöttek meg minden elképzelhető rekordot.

Az ekkori hihetetlen népszerűségükben a legfőbb tényező mindenképp az, hogy a nyugati társadalmak a második világháború utáni helyreállítást követően egyfajta békés, de nagyon besült, konzervatív jólétbe tespedtek bele, miközben lázadó korszakba lépett a háború utáni, újdonságra és haladásra vágyó nagyon népes fiatal generáció. A Beatles nagyon megtalálta azt a határmezsgyét, amivel kellő választ adott a lázadásigényre és jól levezette a fiatal energiákat, de még nem húzták ki túlságosan a gyufát. (tegyük hozzá, erre akkoriban nem is igazán volt meg a fogadókészség, szóval ha kemény rockkal indult volna hatvanas évek, néhány év után el is felejtődött volna a kocsmák mélyén)

Zeneileg nem nyújtottak kifejezetten újat, szóval amit az első időszakukban játszottak, abban nem ők voltak az elsők, viszont a korszakban jellemző fiatalos stílusokat és törekvéseket nagyon jól ötvözték úgy, hogy kellően változatos, egyéni, előremutató, mégis jól befogadható, és a korabeli média számára is szalonképes zene legyen az eredmény. Mindezt a kor színvonalához képest igen magas minőségben. Meg hát értették a dolgukat, különösen Lennon és McCartney nagyon erős, egymást kiegészítő páros voltak (erre szoktam mondani kissé lesarkítva, hogy Lennon nélkül egy túlfésült popbanda, McCartney nélkül pedig egy lezüllött rockbanda lettek volna), és valóban kitűnő producerük illetve menedzserük volt George Martin és Brian Epstein személyében.

Másokhoz képest a különbségeket akkor lehet kihallani, ha egyrészt belehallgatsz a korabeli slágerlistákba, másrészt meghallgatsz már akkoriban is létező dalokat a Beatles feldolgozásában.

Emellett nagyon gyorsan fejlődtek és gazdagították a repertoárt, sosem ültek a babérjaikon. Az 1965-ös Rubber Soul albumuk már érezhetően más stílusok felé tart, mint az alig egy-két évvel korábbi beat slágereik, rövidesen pedig a pszichedelikus zenei élet meghatározó tagjai lettek (amellett, hogy mindig szívesen kalandoztak más műfajokban is), az ez idő tájt született örökzöldjeik egy része már nem pusztán dal, hanem gyakorlatilag alkotás, zenemű.