Ki szereti a Dream Theater-t? És miért?

Jó lenne, mert eléggé ügyesek a zenészek, viszont Labrie hangja szétcseszi az egészet. (Nem lenne rossz énekes, de a többi zenészhez képest nevetségesnek tűnik az a vernyogás amit művel.)

Amúgy meg vanna hasonló stílusú bandák, elég sok. Persze a legtöbb meg sem közelíti a DT színvonalát, de van kettő, ami felűl is múlja, azokat megemlítem:

Pain of Salvation. Daniel Gildenlöw az énekes, szövegíró, és zeneszerző egyszemélyben. A zene abszolút stílus-független, tele van bonyolult ritmusképlketekkel (amiket még a DT-ben sem láthatsz), és Daniel éneke egyszerűen felűlmúlhatatlan. Tele van érzelemmel, ugyanakkor technikailag is profi. A dalszövegek meg... Eszetlenül zseniálisak. A banda legfőbb erőssége. Minden albumuk önálló történetet képez. Az egyik a háborúról szól, a következő a környezetszennyezésről, a harmadik Isten és az ember létezésének értelméről...

A másik az Opeth. Kicsit más a hangulata (hiszen itt több szerepet kap az extreme metál stílus is), és itt a POS-sal ellentétben, a DT-hez haosnlóan nem a bonyolult ritmusképletek dominálnak, hanem az abszolút eljátszhatatlan dalok (bármelyik hangszert is nézzünk), és az, hogy minden albummal egy teljesen megújítják a progresszív metál világát. Egyik másik együttesnél sem érthető ennyire nyomon az, hogy a zenészek lelki világa és hangszeres tudása milyen mértékben változik.

Ezeknek érdemes utánanézni. Egyik sem túl könnyen emészthető, de érdemes nekik időt adni, és próbálkozni, mert ha megszereted, akkor megőrülsz értük.

Miért jó a DT? Mert rengeteg fajta zenének az egyvelege... és éppen ezért egyediek:) Az biztos, hogy nem sok banda mondható, ilyen összetett zenekarnak, mint ők:) Jah és ők az egyetlen zenekar, akik abszolút hitelesen vissza tudják adni a Pink Floyd számokat is:D

Az Opeth szerintem is jó zene, bár az már inkább közelít a death felé... és ezért nem biztos hogy sokan meg bírnák hallgatni, akik a DT-t szeretik:D

Pain of Salvation FTW!

Senki nem képes ennyire határtalanul alkalmazni a különböző műfajokat, ráadásul összetettségében is simán veri a DT-t, hiszen itt nem csak zenei komplexitásra figyelnek oda, hanem a /dalszövegekre/érzelmekre is.

"és ezért nem biztos hogy sokan meg bírnák hallgatni, akik a DT-t szeretik:D"

Jó ha nyitott az ember mindenre. Ez gazdagabb érzelmi világra enged következtetni szerintem. =)

Symphony X. Nekem a DT után a második kedvencem, illetve a Pain of Salvation (3.) előtt, de az Opeth is ott van a favoritok között. Jó látni hogy másoknak is hasonló rugóra jár az agya,mint nekem :)

A Symphony X amolyan Progresszív-power-metál nagyon erős szimfónikus beütéssel. Könnyebben befogadható, mint a DT de eszeveszettül jó. Technikás, jó témákkal, jó szövegekkel, zseniális gitárral, és a világ szerintem jelenlegi legjobb énekesével (Russell Allen). Soha nem hallottam senkit úgy énekelni(najó Freddie-n, és Geoff Tate-en kívül :)), hogy végig az az érzésem élőben, mintha a stúdiófelvétel menne, és csak egy két résznél hallok valami apró különbséget, elképesztő.

http://www.youtube.com/watch?v=UppLCUfLKBA&feature=related

Ayreon. Mesteri!!!! Ez egyetlen ember agyszüleménye (Arjen Lucassen: szöveg, zene, gitár, ének, szinti stb. Lényegében rock operák, minden album más téma, de az összes egybetartozik. Sok énekes minden albumon pl Labrie, Gildenlöw, Akerfeldt az Opethből, Dickinson a Maidenből, Hansi Kürsh Blind Guardian-ból, és még kb 10szer ennyien. Csak ajánlani tudom.

http://www.youtube.com/watch?v=mQWDqFRDwiM

Queensryche: az progmetál együttes kicsit még jobban hajaz a Heavy-metálra mint a progra. Egyébként meg az egyik legnagyobb hatású együttes, DT-sek egyik kedvence, illetve Geoff Tate, Gildenlöw egyik példaképe. Aki ismeri mindkettőt talál hasonlóságot a hangjukban. Nekem főleg az ének miatt a kedvencem. Csak mostanában nem igazán sikerült nekik nagyon a zeneírás.

http://www.youtube.com/watch?v=Bk_r5qOONlE

A DT ma már abszolút nem mondható progmetálnak. A progresszivitás (előremutatás) lényege nem az, hogy önkényesen virgázunk tíz percen keresztül... Tény, hogy nehéz eljátszani a számaikat, de ha el tudod játszani egy zsámukat, akkor az összes többit is, mivel egyedi zenei megoldásokat nem nagyon mutatnak fel. (Nem véletlen, hogy "progresszív" zenéken belűl ekkora közkedveltségnek örvendenek, hiszen ezek közül a bandák közül az ő zenéjük messze al egbefogadhatóbb.)

Persze mivel dobos vagy, megértem, hogy így vélekedsz, mivel dobtémák tekintetében még mindig abszolút ásznak mondható a DT. De ajánlom azért, hogy nézz utána olyasmiknek, mint a Cynic, a Porcupine Tree, a két legutolsó Katatonia, vagy a Pain of Salvation.

Én imádom...

Zeneileg olyan csúcsok hogy hihetetlen. A világ egyik legjobb gitárosa, dobosa és billentyűse játszik benne, nem véletlen!

Egyszerűen csúcsszuperek. A basszustémák is nagyon jók, az ének meg olyan, amilyen. Többnyire tetszik, de néha azért sok Labrieből.

Viszont Petrucci nagy példaképem... Sok mindent megadnék hogy úgy tudjak játszani mint ő... De ugyanez vonatkozik Jordan-re és Mikera is.

Több koncertalbumukat is láttam már, hihetetlen hogy élőben még jobbak!

Hasonlóak közül én először a Symphony X-et ismertem meg. Michael Romeo nagyon ütős, és Russel Allen szerintem a legjobb metálénekes. Nagyon dallamos zenéik vannak.

Aztán ott az Opeth, progresszív death metál illetve félig akkusztikus, dallamos számokkal. Akerfeldt megér egy misét!

A Pain of Salvationt annyira nem szeretem, pedig kétségtelen, hogy mennyire szerkesztett minden számuk és az énekes elképesztően jó!

Mondhatnék még sokat, Ayreon, Porcupine Tree, Cynic...

Nekem a DT a jelenlegi kedvencem, de ki tudja... Egyszer át kéne már nyálaznom a többinek is a teljes discography-jét..

Szeretem őket. Mert intelligens, művészi zenét játszanak, szövegeik/albumaik történetet mesélnek el, és szeretem a technikás játékukat. A DT kritizálói "öncélú gitármaszturbálás" és hasonló jelzőkkel illetik - na nekem pont ez az öncélú gitármaszturbálás jön be a zenéjükben. A Dream Theater kritikusai még LaBrie hangját szokták kritizálni, nekem tetszik a hangja, annak ellenére, hogy alapjáraton nem vagyok oda a hozzá hasonló szép vinnyogásért. (Pont ezért nem szerettem magát a Dream Theater zenekart sem korábban, de aztán mélyebben beleástam magam és most már kedvenc zenekaraim egyike). További kritika a DT ellen, hogy a dalaik túl hosszúak tudnak lenni. Én úgy vagyok a hosszú dalokkal, hogy ha valami történik, akkor nem baj, hogy hosszú. Szívesen végighallgatom. De ha nem történik semmi, és csak húzzák-nyúzzák (ld. funeral doom metal), attól be tudok aludni. (A Sunn O))) és az Earth kivétel, igaz, ők nem funeral doom zenekarok.)

Szóval ja, nem tökéletes zenekar a DT, de én szeretem őket.