Hogy lehet valakinek jó vagy rossz a zenei ízlése?

A zene szeretete alapvetően az őskortól származik, amikor a törzseknek megvolt a maguk zenéje. Ismerős zene azt jelentette, hogy otthon vagy, boldogsággal töltött el, hasonló ritmusú vagy dallamú dalokkal pedig kis idő kell, és azonosulnak vele. Ami teljesen más, tehát nincs köze az eddig hallott zenékhez, az nem volt igazán kedvelt, de kicsit hosszabb idővel azt is meg lehetett szokni. Egy törzsi jel volt, ami biztonságot, így boldogságot nyújtott az egyénnek.

Ebből kifolyólag akármilyen zene lehet jó. Az ember úgy fogja általában a környezetéből kialakítani a zenei ízlését. Akivel jól érezte magát, és olyan zene szólt, azt megszokta és boldogsággal kötötte össze. (Nem akarok rasszista lenni, de) ha például egy rapper cigány csoport kötekedik veled egész általános suliban, akkor a művajtól teljesen elidegenülsz, és alapvetően undorral tölt el, ha meghallgatod a zenét (idővel persze mindent meg lehet változtatni). Ugyanígy ha skinheadek kötnek beléd punk zenét hallgatva, vagy alapvetően akár TV-ben azt a zenét kötik össze a rosszfiúkkal, akkor attól fogsz elidegenülni (kivéve, ha a filmben szereplő rosszfiúkkal érzel együtt).

Emiatt a tényleges rossz zenei ízlés valóságban nem létezik. A zenéhez érzelmeket kötünk tudat alatt, a zenétől függetlenül. Emiatt a zenei ízlést - hogy értelmet nyerjen - az alatt értjük, hogy milyen pontosan tudjuk megmondani, hogy az adott zene milyen hangulatot teremt, milyen környezetet és érzelmet ír le. Míg a rossz zenei ízléssel rendelkező egyén nem alkot róla ésszerű véleményt, nem veszi tudomásul a kritikákat, hanem makacsul ragaszkodik a saját világához, műfajához, együtteséhez, énekeséhez, mindegy milyen az adott zene összhatása.

A rossz zenei ízlés a megszállottság valamilyen múltbéli negatív tényező miatt. Ha valakit elzárva disszonáns komolyzenén neveltek fel, akkor ő azt fogja szeretni, míg az emberek 99%-a soha nem hallott disszonáns komolyzenét, ezért mindenki köpködni fog rá az "ocsmány" ízlése miatt. Mire ő megutálja az embereket és a stílusaikat, ezért maximum a komolyzenének egy részét fogja megszeretni belátható időn belül.

Hát ne tudd meg, hogy például Justin Bieber fanokat megkérdeztem a zenéjéről, és mindenki azt mondta, hogy milyen cuki, meg a mondandójával lehet azonosulni. Hát igen, például ez az, ami zeneileg ízléstelen fanatizmus. A zene minőségét nem arcról, szövegről kell megmondani, hanem magáról a zenéről. A másik oldalnál is feltételezem, hogy aki azt mondja, hogy JB zenéje ocsmány, nagy valószínűséggel nem is hallott egy darabot sem - ugyanúgy zeneileg elítélő véleményalkotást folytat az emberek többsége (kizárólag a fentebb említett érzelmi háttér miatt). Ahogy egy hazafi is általában megszereti akaraton kívül a népzenét, ugyanúgy egy romantikusabb ember a zongorajátékot. Vagy szeretjük apát, de meglepő módon speedcore-t hallgat, akkor a speedcore innentől kezdve kellemes lesz (persze minden műfajt el lehet rontani).

Én komoly és alkalmazott-, ritkán könnyűzenét írok, pontosan tudom, hogy milyen eszközöket kell használnom egy világ leírásához. Viszont emiatt nem kezdek el mindenkit ócsárolni a botfüle miatt. Demokrácia van, mindenki azt mond, amit akar. De én ezt azért írtam le, hogy tudj róla, hogy összesítve a zenei ízlés semmi más, csak a múltbéli érzelmek környezete. A rossz zenei ízlés pedig a téves vagy akaraton kívüli rosszul megírt, rossz világban használt zene szeretete.

Remélem megválaszoltam a kérdést.