Van, akinek volt már itt hasonló érzése a zenéléssel kapcsolatban? Nem értem, miért érzem ezt, több lent.

Lassan két éve gitározok és énekelni, és sokan kérték már, hogy csináljunk egy bandát, akár kétszemélyeset, vagy többet. Egy csomóan nem hagynak békén az ötlettel, és én tényleg benne lennék, de van egy apró dolog. Zavarna, hogy annyi embert tartóztatok fel, ha mondjuk valami nem megy, és nem szeretek mások előtt sem énekelni. Na és itt van az ellentmondás: mostanában mikor gitározok, azt képzelem el, hogy az osztályom előtt csinálom (ők támogatnak), és mosolyognak, és rengeteget álmodok erről. Tisztelem a hobbimat, nem hagynám abba azért, ha másnak nem tetszene, de nem tudom, hogy ez mit jelent. Tudom, hogy sokmindent írtam le egyszerre, de semmire nem tudom a választ. Hasonló érzései voltak valakinek?