Mi történt a rap zenével?

$.$.$

Ennyi.

A mumble rap csak egy kicsi szelete a hip hopnak, és most épp ez van felfutóban az igénytelen megvalósítás miatt. Kevés pénzből ingyen alapra elmotyogott életbölcsességet futószalagon lehet gyártani és felrakni a megosztókra, és emiatt többen csinálják mint a klasszikus rapet, és gyakrabban találkozhatsz vele. Mikor majd minden tizedik fajankó rapsztárnak hiszi magát és betelik a piac, rá fognak unni.

A popzenével is ez történik, már énekelned sem kell tudni, mert az autotune úgyis elnyomja a hangod, meg csinálsz mellé egy low budget videoklipet, és kész a mű.

Nem mumble rapet kell hallgatni. Tegnap jelent meg egy Joyner-Logic szám (a beef ellenére) ajánlom figyelmedbe. De ott van igazából az egész Confessions of a Dangerous Mind album (Logic), most jelenik meg az ADHD Joyner album pár hónapja ott volt a Kamikaze Eminem album.

Viszont a hazai rap tényleg trágya, borzalmasan igénytelen.

Minden hasonló kérdésre applikálható válasz: teljesen normális, hogy amikor valakinek egy műfaj egy bizonyos alműfaja áll közel a szívéhez, akkor negatív érzésekkel viseltet azon később felbukkanó alműfajok iránt, amikről úgy érzi, hogy szögegyenest szembemennek azokkal az értékekkel, amiket az általa preferált stílus képviselt. Ez nem csak egyéni szinten szokott bekövetkezni, hanem konkrétan szinte minden műfaj minden mainstream-be jutó alműfaja megkapta már az épp aktuális közvélemény egy bizonyos hányadától. Kedvenc példám erre, hogy anno a jazz-t, mint olyat, a zene halálának kiáltották ki. Úgy az ezerkilencszáztízes években... Aztán azután még bőven volt jó pár olyan évtized, amit a mai zenei konzervatív a "jó zene" korszakának titulál. Szóval nem érdemes erre nagyon rápörögni, vannak zenék, amik neked nem tetszenek, kabumm. Ennek ellenére nem érdemes hagyni, hogy ez számodra rávesse az árnyékát egy egész korszakra. Mint azt már mondták előttem, ez csak egy irányzat, ma is vannak bőven mind olyan hip-hop előadók, akik hagyományosabb alapokra technikásabban rappelnek, meg konkrét innovátorok is jelennek meg máig. Persze, mindkét kategória nagyrészt inkább underground, de attól még létezik, és az csak segít az ember elégedetlenség érzetén, ha ezekre figyel oda, nem pedig a neki nem tetszőkre.

Kicsit szubjektívebb vizekre evezve...

Azt megértem, ha valaki nem szereti a "mumble rap"-et, viszont a mindig meglep, mikor emberek a beat-ekre mondják, hogy rossz minőségűek. Az ütemek emiatt a cinpörgetős, tripletes trend miatt pont, hogy egy kicsit komplexebbek a klasszik boom-bap-nél, a production maga is gyakran profibb kivitelezésű, meg atmoszferikusabb - részben talán pont azért, mert most már kisebb a hangsúly a készségen, és nagyobb az egésznek a feelingjén. Ennek van az a tökre pozitív hozadéka is, hogy manapság sokkal jellemzőbb, hogy producerek/beatmaker-ök is sztár-státuszba kerülnek, míg régen nem feltétlen kapták meg a nekik járó elismerést. Modern trap-ben én személy szerint nagyon finnyás vagyok, mert nekem se a szívem csücske a motyogás, meg az autotune-esztétika (jómagam is késő nyolcvanas, meg korai kilencvenes évekbeli rappel kezdtem), de azért akad kedvemre való ebből a stílusból is, az alapok meg még a nekem nem tetsző dalokon is gyakran van, hogy bejönnek.

Hip-hopból véleményem szerint nem is a mai mainstream által képviselt stílus a legrosszabb, hanem az eggyel korábbi, kétezres évekbeli "bling era" hip-hop (aminek a leghíresebb képviselője ugye 50 Cent). Abban az alműfajban se nagyon találkoztam technikás, karizmatikus rapperekkel, viszont ott még az alapok is általában a felejthetőtől az elviselhetetlenig terjedtek (kimondott zenei "pet peeve"-em azok az agyatlanul túltolt, szimfonikus hangzású szinti loop-ok, amik nagyon bevettek voltak ezen a vonalon). De még így se jelenteném ki, hogy egy az a korszak úgy ahogy van, sz#r volt, egyrészt, mert azokban az években is jöttek ki nagyon jó albumok, épp csak nem feltétlen olyanok voltak azok, mint amit az emberek általában a bling era-val asszociálnak; másrészt meg azért, mert ha csak kifejezetten az általam alapvetően nem kedvelt ágazatát nézzük annak a korszaknak, még arról se merem kijelenteni, hogy akár csak a felét hallottam annak, amit abból hallani lehet, így meg jobb szeretek nem levonni messzemenő következtetéseket.

Amúgy ha érdekel, tudok ajánlani olyan előadókat, amik lehet, hogy tetszenének, vagy ha nem is tetszene mind, tudnám velük szemléltetni, hogy több van a mai rap-ben, mint amit te jelenleg látsz belőle. De ezt csak akkor, ha rábólintasz, hogy nyitott vagy rá.

Egyébként viccesnek tartom, hogy a rap-konzervatívok/elitisták jönnek egyfolytában azzal, hogy a new school hip-hop "csak beszéd", meg hogy káros a dalszövegek tartalma, meg hogy primitív, nem kell hozzá tehetség, stb., amikor régebben a teljes műfaj volt ezekkel az érvekkel egyfolytában támadva, sőt, máig szoktam olyan emberekkel találkozni (meg ha van rá időm/energiám, akkor vitatkozni), akik ilyen véleményen vannak a hip-hopról. Ez persze nem feltétlen vesz el a vélemény legitimitásából, de attól még ironikusnak találom.

#8 "A mumble rap-et viszont egész egyszerűen agymosásnak tartom."

Meh, ezt megint csak rámondták már minden műfajra, meg egy csomó előadóra (mind korszakalkotó, mind elfeledett gagyi kategóriából), de ez a "bugyuta zene elhülyít" felvetés is az a kategória, mint hogy a "videojátékok/horrorfilmek erőszakossá tesznek". Még egyik elgondolást se sikerült tudományosan alátámasztani, ami minimális valóságtartalmuk meg van, az sokkal kevésbé elbagatellizálható, összetettebb problémaköröknek a része, amikben a média/művészet szerepe elenyésző, és leginkább csak tüneti szinten van jelen. Személyes tapasztalataim se nagyon mutatják azt, hogy lenne konkrétan káros hatása az ilyesminek.

Őszintén szólva az Eminem-fikázás ellen le se nagyon álltam volna vitatkozni. Nem csak azért, mert szerintem szegény tag mostanra nagyon lecsúszott a sínekről, meg a régi munkásságának egyes részei sem öregedtek túl jól, hanem azért, mert azt nem szoktam bánni, mikor valaki ismer egy előadót és meg van róla a véleménye, függetlenül attól, hogy egyetértek-e vele. Én csak arra harapok, mikor azt látom, hogy valaki óriási nagy kategóriákról tesz egészen merész kijelentéseket, úgy, hogy nem feltétlen látok mögötte elég tájékozottságot, vagy akár csak hajlandóságot a téma komolyabb megfontolására.

Ez ugyan egy kifejezetten népszerűtlen véleményem, de én személy szerint pont lesz#rom az autentikusságot művészetben. Persze, az egy tök jó kis adalék egy előadó diszkográfiájához, ha tudjuk róla, hogy van neki egy érdekes élettörténete, ami tökre egybevág a zenéje tartalmával és/vagy jellegével, de szerintem ennyi, és semmi több ennél. Tekashi 69-ról például ugyebár kiderült, hogy valóban elég komolyan űzte a gengszterszakmát, pedig aztán nála komolyan vehetetlenebb, tryhard-abb arcot keveset hordott a Föld a hátán. Most ez azt jelenti, hogy jobb szemmel kell tekinteni az idétlen keménykedésére? Hát én nem fogok, ugyanis eddig se az volt a bajom vele, hogy én azt feltételeztem róla, hogy nem őszinte, hanem az, hogy úgy hangzik, mintha életre kelnének azok a sértegetések/fenyegetések, amiket egy tízéves hülyegyerek vágna a fejedhez, miután megölted egy multiplayer videojátékban. És végső soron ennek kéne döntő jellegűnek lennie, hogy hogyan hangzik a zene, nem pedig annak, hogy akkor most mit tudunk, vagy mit hiszünk az előadótól. Meg amúgy is, nem kell mindennek önéletrajzinak lenni, lehet karakterlíra is hatásos, hiába fiktív. A Wu-Tang Clan-ben például csak egy istenigazi rosszarcú bűnöző tag volt, mégis totál be tudják szippantani az embert a szinte (rajz)filmesen lefestett gyilkolós, verekedős dalszövegeik, amiket nyilván nem kell szó szerint értelmezni, az egész sokkal inkább az impresszív szójátékokról, meg egyéb dalszövegírási-technikákról szólt, amikkel szépen felépítették a saját kis mitológiájukat. Tudnék még mind a pozitív, mind a negatív oldalára példákat mondani ennek a véleményemnek, de remélem ezzel azért nagyrészt át tudtam adni, amit akartam.

Na, de akkor zenék...

Ha valakit meg kell győznöm arról, hogy nem sz#r a new school rap, mindig Denzel Curry-vel kezdem. Legtöbb vonásában hasonlítani lehet őt a kortársai által képviselt populáris vonallal, viszont tőle lehetetlen elvitatni azt, hogy valami hihetetlenül kreatív, technikás és energikus. Utóbbi kettő vonást élőben hatványozottan hozza, előbbit meg tökéletesen szemlélteti, hogy épp csak fél évvel idősebb nálam, de már egy olyan sokszínű diszkográfiát tudhat magáénak, mint amilyet sok olyan előadó is megirigyelhetne, aki akkor kezdett zenélni, mikor még meg se születtünk. Egy mixtape-je, két full albuma, meg pár EP-je van, mindenki másra esküszik tőle, úgyhogy csak linkelek pár számot, aztán eldöntöd, hogy melyik irányba mész tovább, ha bejön.

https://www.youtube.com/watch?v=kpoh7jxj76A

https://www.youtube.com/watch?v=GJPf8rMaab4

https://www.youtube.com/watch?v=vwnVI_x5g0I

https://www.youtube.com/watch?v=tKAv7eOK2dg

https://www.youtube.com/watch?v=ohw6x9z-jYA

Kendrick Lamar-t vélhetően már ismered, de ha nem, akkor sürgősen pótold. A To Pimp A Butterfly című albuma egy mestermű. Külön melengeti a szívemet a jazzes/funkos hangszerelés, meg az erősen koncepcionális jelleg, de még ezeken felül is egy zseniális album. [link] A legjobb számok róla talán az első kettő, meg a U, de istenigaziból a legjobb az egészet egyben hallgatni.

Kedvenc rappert nem tudnék mondani, de ha valaki feltenné nekem a kérdést, valószínűleg Aesop Rock neve jutna elsőként eszembe. Ő ugyan nem mai csirke, máig aktívan alkot, és esküszöm, idővel csak egyre jobb lesz. Mindent tudok tőle ajánlani, de ide inkább csak a két 2010 utáni albuma releváns (Skelethon és The Impossible Kid), mert szerintem mindkettő van annyira egyedi, hogy lehessen simán modernnek mondani anélkül, hogy maga az alkotó fiatal lenne.

https://www.youtube.com/watch?v=YZVlSqjjkic

https://www.youtube.com/watch?v=QSYwG-1GAXQ

https://www.youtube.com/watch?v=F5ZiS3vWDqE

https://www.youtube.com/watch?v=Dbd4h1kaFlY

Haverommal nemrég eléggé ráálltunk a dél-afrikai underground hip-hopra. Az Iapetus kiadó minden előadójába érdemes belehallgatni, mert még egyik se nagyon okozott csalódást, de úgy igazán egy rappert emelnék ki nagyon, aki határozottan a kedvenc női rapperem: Yugen Blakrok. A csaj stílusából nagyon átjön, hogy kilencvenes évekbeli gangsta rapen, meg horrorcore-on nevelkedett, viszont mindezt megspékeli még ezzel a tipikus dél-afrikai sci-fi-s/misztikus vonallal, ami valami egészen elképesztő zenét eredményez. A legutóbbi albuma pont nemrég jött ki. Itt van arról két dal:

https://www.youtube.com/watch?v=htKhxxZyEEU (ennek a klipje is rohadt jó)

https://www.youtube.com/watch?v=5wad1rIwjYI

Meg kettő korábbi:

https://www.youtube.com/watch?v=NHkBxjbXEAY

https://www.youtube.com/watch?v=3Kc8lKt5JiY

Tyler The Creator is egy nagyon jó fiatal előadó, igaz, az utóbbi két albumával kezd hip-hop-ból pop irányba húzni, és rapper szerepből inkább producer szerepbe lépni, de nem visszalépés, itt a pop totál nem pejoratív módon van értve, pont hogy ezek szerintem a legjobb albumai (a legutóbbi egyébként pár napja jött ki konkrétan). Tőle a Wolf című albummal érdemes kezdeni, aztán ha valami nyersebbre vágysz, akkor időrendben hátra indulsz, ha valami művészibbre, akkor előre.

https://www.youtube.com/watch?v=OxlJLz9M8hQ

https://www.youtube.com/watch?v=oCd6SQ67k-Y

https://www.youtube.com/watch?v=on7pfd91cKc

https://www.youtube.com/watch?v=MvEtKc8-n3s

https://www.youtube.com/watch?v=-jzcM5KALHo

Bones neve szerintem megkerülhetetlen kéne, hogy legyen, ha a mai mainstream rap-ről beszélünk, mégis sokan Lil Peep-nek, XXXTentacion-nak, vagy a SuicideBoys-nak tulajdonítják be ezt a sötétebb hangvételű, rock-ból merítő hip-hop vonalat, pedig nem csak hogy ehhez Bones taposta ki az ösvényt, az egész "SoundCloud-hangzásért" szinte egy személyben okolható. Könnyű átnézni a diszkográfiája felett, mert elég konzisztens neki a hangzása és RENGETEG albuma van, nagyrészt rövid dalokkal, viszont szerintem érdemes ismerkedni vele. Már csak arra is egy nagyon jó példa, hogy a visszafogottabb, beszédszerű rap, nem kell, hogy "mumble" legyen, hanem az is lehet marhára intenzív, meg karakteres. Albumot tőle meg se próbálok ajánlani, mert van neki vagy ötven, és egy nagy részüket még nem is hallottam, de itt van pár dal:

https://www.youtube.com/watch?v=a8Ra0p1CRZg

https://www.youtube.com/watch?v=ewZZNeYDiLo

https://www.youtube.com/watch?v=7yO29OMbFq8

https://www.youtube.com/watch?v=99rKoOSFcjw

https://www.youtube.com/watch?v=_9a0kvOhnNg

https://www.youtube.com/watch?v=KesAaLs7NvQ

Egy fentebb linkelt Denzel Curry számon már szerepeltettem, de külön is elővenném Travis Millert, aki legfőképp Lil Ugly Mane néven híresült el, de a Bedwetter projekt alatt is hip-hop-ot csinál. Régebben zajzenész volt, meg black metal, illetve hardcore punk bandákban játszott, és aztán tért át a rapre, de máig az ingujján viseli az underground experimentális vénáját. Neki a Mista Thug Isolation című albuma egy vitathatatlan klasszikus, meg azon kívül is elég sokféle, nagyon jó hip-hop-ot csinált már.

https://www.youtube.com/watch?v=sAxgVrnIUkA

https://www.youtube.com/watch?v=WFRhbUxwQg4

https://www.youtube.com/watch?v=g4AElTAFjD0

https://www.youtube.com/watch?v=0PR0VKi8pDM

https://www.youtube.com/watch?v=LF46v9S3Xq8

Mostanában leginkább az Uochi Toki nevű olasz duóra vagyok nagyon ráfüggve, akiket semmihez nem lehet hasonlítani. Időnként már nem is hip-hop, amit csinálnak, hanem csak szimplán nagyon absztrakt elektornikus zene. A Libro Audio című albumuk a legbefogadhatóbb, viszont az talán 2009-es évjáratúként már túl régi ahhoz, hogy nyugodt szívvel nevezzem new school-nak, ez viszont '14-ben jött ki, és szintén zseniális: [link]

És ha már elvont előadóknál járunk, így a végére beszúrom még a két legbetegebb mai nagy nevet. A Clipping nevű trió egy rapperből, egy filmzeneszerzőből és egy zajzenészből áll, és pont úgy hangzanak, mint amit ezek alapján elképzelnél. A hangzásuk a viszonylag konvencionálistól a konkrét zajra való rappelésig terjed, ami nem mindenkinek való, viszont még így is viszonylag nyugodtan ajánlom őket, mert ha a sajátosságuk nem is jön be, a rapper technikássága, meg a szövegei talán igen. Tőlük a CLPPNG című albummal ( https://www.youtube.com/watch?v=Xw7Y1tevtRc ) érdemes kezdeni, aztán ha durvábbra vágysz, csekkold a Midcity-t, ha nyugisabbra, akkor a Splendor And Misery-t. Pár szám tőlük:

https://www.youtube.com/watch?v=XbU9UUwxBxA

https://www.youtube.com/watch?v=5msWb1l2j6g

https://www.youtube.com/watch?v=zT1ujfuXFVo

https://www.youtube.com/watch?v=64WmVRcyGOU

Egyik legfurcsább számuk, ami egyben a személyes kedvencem tőlük: https://www.youtube.com/watch?v=gTPWY8MMGOk

A Death Grips-re pedig a Clipping tagjai konkrétan azt mondták, hogy szerintük ők inkább egy punkbanda, mint hip-hop. Teljes elborultság és állatias ordítozás mögött lapuló zseniálisan addiktív, szórakoztató zene jellemzi őket. Szerintem ezek a csávók egy nap úgy lesznek számon tartva, mint a '10-es évek egyik legfontosabb bandája; nem csak fiatal rapperekre tettek nagy hatást, hanem náluk sokkal régebb óta aktív, más műfajokban alkotó zenészekre is (pl. David Bowie, meg Björk). Tőlük fogalmam sincs, hogy melyik albumot ajánljam. Itt vannak mindenesetre a legbefogadhatóbb számaik:

https://www.youtube.com/watch?v=J32L6dgbA-U

https://www.youtube.com/watch?v=DigtCrO77L8

https://www.youtube.com/watch?v=c51dfhfEVFc

Itt pedig a teljes őrület:

https://www.youtube.com/watch?v=W43aQxzjyeM

https://www.youtube.com/watch?v=r5GCn1BKkxg

https://www.youtube.com/watch?v=SVhVZN3ugro

https://www.youtube.com/watch?v=DglchRrb8dY

Remélem találsz majd ezek között neked tetszőt. Közben jut még eszembe ez-az, pl. JPEGMafia tavalyi albuma, vagy Danny Brown-tól az Atrocity Exhibition, de az alternatív/kísérletező vonalat egyelőre inkább hagyom, amíg nem tudom, hogy vevő vagy-e rá egyáltalán. Meg úgy alapból, vaktában nem nagyon szeretnék olyan rengeteg mindent ajánlani, már csak azért se, mert véges a szabadidőm, viszont végtelen rendelkezésre álló idő mellett is biztos elfelejtenék valami tök egyértelműt. :D