Normális, hogy így érzek?

Van egy srác, aki fülig szerelmes belém. Rendszeresen beszélünk messengeren, voltunk néhányszor randizni (bár nem mondanám igazi randinak, hisz csak ismerkedtünk meg beszélgettünk). Viszont nem tudom, hogy érzek iránta. Ha egész nap nem beszélgetünk, bennem vagy egy olyan érzés, hogy most kicsit jó lenne beszélgetni vele, de egyszerűen bármilyen romantikusabb dolgot kérdeznek tőlem vagy mondanak nekem, egyszerűen bármitől, ami kicsit is a szerelemmel kapcsolatos, olyan ideges leszek, hogy legszívesebben (szépen kifejezve) hozzávágnám a kezemben lévő dolgot a földhöz. Nem bírom elviselni, ha arról kérdezősködnek, "alakul-e már köztetek valami?" "Hogy érzel iránta?" "Hiányzik-e?", vagy azt mondják, "Több időt kéne együtt lennetek, hogy fejlesszétek a kapcsolatotokat", "Ez már majdnem járás", hogy ne húzzam-halasszam már a dolgot, mert nagyon vontatott ez az egész, és hogy az emberek körülöttem csak azért viselkednek máshogy, mert ott a srác, a barátnőm csak azért nem jön el velem a bálba, mert legyek inkább a fiúval, és hogy nekem már el kéne döntenem mit akarok, pedig alig másfél hónapja ismerjük egymást, és én egyszerűen nem tudok még semmit a saját érzeseimről. Rendes, kedves, lehet vele mindenről beszélni, szüleimnek is szimpatikus, tesóm is jól kijön vele, tényleg semmi gond nincs vele, és mondják, hogy ilyen fiú való mellém, mégis, akárki még ha csak utal is egy mondatban a szerelemre és a romantikára, egyből ideges leszek. Azt akarom, szálljanak már le a szerelemről, még azt se tudom, mit jelent szerelmesnek lenni, nemhogy másfél hónap után eldönteni, járok-e vele vagy sem. Normális ez, hogy ennyire taszít a szerelem és a romantika téma, és hogy csak azt akarom, mindenki NORMÁLISAN viselkedjen, ha szóba kerül a srác? Velem van a baj? Tényleg idegesítőek az olyan kérdések, hogy várom-e már hogy megint találkozzunk, mert az ilyenekre a válaszom egy hatalmas nemtudom. 17/L