Kivel volt már ilyesmi?

Szóval, pár hete elkezdtem egy fiúval beszélgetni. Ismeretlenül kezdtünk el beszélni, de egyik napról a másikra annyira egy hullámhosszon voltunk hogy nagyon ritka egy ilyen manapság. Akivel ennyire megérted önmagad, ennyire szimpatikusak lesztek egymásnak, ennyire jól elvagytok és elbeszélgettek. Szinte egész nap írogattunk telefonáltunk is, mindenről tudtunk beszélgetni bármilyen témáról. Külsőre is tudjuk milyen a másik, küldtünk képeket és minden okés volt azzal is, tetszünk egymásnak. Pár hét alatt nagyon megkedveltem. Nagyon rég volt már egy ilyen fiú akivel mindenről tudtam beszélgetni és kb egész nap lehetett. Felismertem hogy milyen ritka ez, nagyon szimpi lett nekem, és ez kölcsönös is. Beszéltünk már a találkozásról is de majd később tudnánk összehozni ha úgy alakul, mert nem vagyunk valami közel egymáshoz.

És így a beszélgetéseink alatt ebben a pár hétben, volt egy-két hullámvölgy, nézeteltérések (olyankor nagyon rosszul éreztem magam), de mindig megtudtuk beszélni. Fontosak lettünk egymásnak.

Viszont most pár napja ez kicsit megváltozott, mármint a beszélgetéseink mennyisége nagyon lecsökkent az eddigiekhez képest. Voltak programjai, elkezdett dolgozni is, meg otthon is nagyon sok dolga van és ezt mind meg is értem, nem hisztizek miatta. De így már egyre kevesebb ideje lett rám, elhanyagolt, nem beszéltünk már annyit. És mostmár azt láttam rajta hogy nem tesz ebbe semmi energiát, nem érdeklem már nem érdeklődik felőlem (az én dolgaimra nagyon semmi reakciója nem volt), nincs már igénye a beszélgetéseinkre.

És be kellett látnom hogy ez így nem jó nincs értelme az egésznek. Én azt mind megértem hogy mennyi dolga van meg nincs ideje stb stb, de azért szerintem ha annyira érdekelném akkor kicsit jobban odafigyelne rám, vagy arra hogy tudjunk egy kicsit többet beszélgetni, szánjon rám valamennyi időt ha annyira fontosnak tart. De nem így volt. Aztán most megírtam neki ezeket hogy mi van, de semmi bántó szándékkal csak normális megértő stílusban. Hogy nagyon örülnék neki ha tudnánk még sokat beszélgetni ahogy eddig is, de már úgysem fogunk, tudom hogy nem lehet és nagyon sajnálom mert nem rajtam múlik. Meg kicsit még kifejtettem a dolgokat aztán töröltem. Nem vártam meg a reakcióját mert nem is nézte meg egy idő után sem. Nem tiltottam, csak töröltem őt. Nagyon rossz volt megtenni.. És most ez nekem annyira fáj hogy elsírtam magam. Engem ritka aki megfog de ő már kezdett.

Nyilván tudna jelölni újra, ha fontos vagyok neki, mivel nem tiltottam le. De legalább ebből is látom mennyit jelentek neki, ha semmit akkor nem fog keresni se már, ha meg számítok neki tényleg ahogy eddig mutatta, akkor úgyis újból jelöl és beszélgetni akar majd. Nem akartam pedig törölni de valahogy azt éreztem úgy lesz jó mert tényleg nem tudunk már többet beszélgetni úgy ahogy eddig, időhiány miatt, és nem akartam fájdítani a szívem.

De most olyan rosszul érzem magam. Ez rám nagyon nem jellemző pedig. De egy ilyen fiú tényleg ritka, meg a beszélgetéseink minősége is nagyon értékes volt, különleges.

Ti voltatok már ilyen helyzetben?

(Ja és most lehet úgy tűnik hogy ez egy kistini hisztije, de nem. Ez komoly dolog mert tényleg nagyon megkedveltem, és egyébként 19 évesek vagyunk.)