Annyira tetszik nekem, de ez sajnos nem kölcsönös. Ki kellene verni a fejemből, de nehéz. Tippek?

Volt már köztünk pár interakció, például egymásra mosolyogtunk már többször is vagy előfordult, hogy az átlagoshoz képest tovább nézett. Aztán azt olvastam, hogy ha bizonytalanok vagyunk valakinek a viselkedésével kapcsolatban az irányunkba, akkor érdemes megnézni, hogy másokkal hogy viselkedik. Ezt is tettem és arra jutottam, hogy ez a fiú szinte mindenkivel ennyire barátságos. Meg ami még ezt alátámasztja az az, hogy ezeket a pici interakciókat követően levegőnek nézett.

Volt egy ilyen tervem. Megterveztem, hogy milyen ürüggyel elegyedek szóba vele, elhatároztam magam, előtte este mantráztam, hogy nem lesz gond, menni fog. Hát egyáltalán nem mertem hozzászólni. Tudom, hogy bugyután hangzik, de ott kerülgettem jobbról-balról, de nem jött ki úgy a lépés, mert mindig mással beszélgetett és nem volt elég bátorságom odamenni. Azóta méginkább erősödött bennem ez a félsz, érzem, hogy reménytelen, úgyhogy nem szívesen próbálkoznék.

Ez miért számít, ha nem szeretnék már közeledni felé és szívesebben felejteném el? :(

Jól látod. Magamat szeretném megkímélni a csalódástól, ezért nem teperek, mert könnyebb, ha lebeszélem magam róla. Nincs semmi közös témánk vagyis biztos lenne, de nem ismerem annyira közelről. Jó pár dolgot tudok róla (amit a heti egyszeri találkozásokkor megtudtam róla), de ezek nem olyan dolgok, amikre egy komplett beszélgetést lehetne építeni, sőt kezdeményezni se nagyon. Meg az az igazság, hogy nagyon megbénulok a közelében, inába száll a bátorságom. Ilyenkor nagyon ciki tudok lenni.