Mit tegyek? Mivel küzdjem le a szégyenlősséget?

Már egy jóideje együtt vagyok a barátommal és mit ne mondjak itt lenne már az ideje annak is, hogy lefeküdjünk, csak, hogy nem vagyok rá képes nagyon türelmes és vár rám azt mondta neki ez nem okoz problémát nekem viszont igen abból a szempontból, hogy kezdek parázni, hogy lehet velem van a baj. Valamiért mindig az utolsó pillanatban fordítok hátat a dolognak, mikor már tényleg csak egy lépcsőfok lenne a szerelmeskedésig és akkor is azért mert valahogy mindig az eszembe jut, ogy akkor látni fog ruha nélkül, tudom most jön az, hogy (szeret és ha csúnyának tartana akkor nem lenne mellettem stb...). 2 évvel ezelött volt egy barátom aki "megerőszakolt" (valamit rakott az italomba és lefektetett) azóta ennek voltak "utórengései" amit sajnos a mostani barátomnál jöttek ki (pl. játékból hátraszorította a kezem, nem erősen és bepánikoltam) Ő azt mondja, hogy ez teljesen érthető és nem haragszik rám emiatt viszont az exemre nagyon haragszik azt mondja, hogy miatta vagyok elötte szégyenlős, miatta lettem "bizonytalan" ilyen téren stb...én mondtam már neki, hogy szerintem csak ilyen vagyok a történtektől függetlenül mert azt már lezártam magamban. Nagyon szeretem a barátom, és tényleg szeretném már úgy is közel érezni magamhoz de valami még sincs rendben, mindig az van elöttem, hogy akkor látni fog Ő erre annnyit mondott, hogy amíg nem tanulom meg elfogadni magam addig "annak" sem fogom tudni átadni magam teljes mértékig. Ebben én úgy gondolom, hogy lehet igaza de azt se tudom, hogy azt hogy kéne "leküzdeni" ebben szeretnék segítséget kérni, nem szeretnék örökké szégyenlős lenni a barátom elött.

A válaszokat előre is köszönöm szépen.

(Bocsi ha hosszúra sikerült)

19L