Hatalmas bajban és veszélyben vagyok?

+++Extrahosszú lett, de elég durva...+++

Szóval 17 éves vagyok, illetve szeptemberben már 18. Engem nagyon nagy szeretetben neveltek, soha nem kellett nélkülöznöm, szóval tökéletes életem van. (volt) Egy másfél hónapja viszont sokminden megváltozott, megismertem egy fiút, aki teljesen felforgatta az életem. 24 éves, jóképű, nagyon rendes, van munkája, (egy autókereskedése van, illetve egy bárt vezetnek egy haverjával Romániában), igényes, drága cuccokkal, jól keres, szóval rendben van. Viszont van néhány gond...először is (ez nekem nem baj, de tudom, hogy sok embernek igen) a származása : az édesapja román, az édesanyja pedig félig magyar-félig roma. Aztán a másik, 4 éve jött Magyarországra (előtte Bukarestben élt, és járt egyetemre), biztos háttérrel, pénzzel a zsebében. Ehhez képest beköltözött a Dankó utcába (ha nem ismeritek, csak keressetek rá...), mert hogy rengeteg 'barátja' itt él és ez neki a második otthona...

A megismerkedésünk pedig egy külön történet... Szóval másfél hónapja egy éjjeli órában azon az utcán kellett keresztülmennem (egy barátom arra lakik, és hozzá mentem) Nagyon szedtem a lábaimat, de magassarkú volt rajtam, ami kopogott, szóval azért hangzavart csináltam. És az egyik kapualjból egy négy-öt fős társaság rámtámadott konkrétan. Volt köztük kisebbség, fehér ember, és ez a srác is. Igazából tökre kilógott abból a bandából, már ami azt illeti, hogy sokkal igényesebb, normálisabb, és jobban néz ki, mint a többi, de ez akkor nem tudott érdekelni. Az egyik tag kést szorított a torkomhoz és arról kezdtek magyarázni, hogy nekem annyi, ha 'nem leszek kedves velük' (gondolom értitek, mit jelent ez) A srác amúgy kicsit arrébb állt, és csak zsebretett kézzel méregetett... Nem szóltam semmit, beszélni nem tudtam a félelemtől, mire a srác kirángatott a haverja kezei közül, azt mondta nekik hogy 'majd én elintézem', és elrángatott. Akkor még nem tudtam, de a lakására vitt (ami amúgy irtó szép és luxus, a környékhez képest), és konkrétan levágott a kanapéra. Gondolom látta rajtam, hogy rettegtem, és nem tudom, emiatt-e, vagy másért, de rögtön közölte, hogy nem akar bántani, csak nem akarta végignézni, hogy a haverjai megerőszakolnak, vagy netán megölnek. Még akkoris féltem, de tényleg rendesen bánt velem, beszélgettünk, meg hasonlók, aztán visszajött az egyik haverja. Ekkor elkezdte vagdosni a ruhámat meg szétkenni a sminkem, szóval hogy úgy tűnjön, mintha bántott volna, és mondta, hogy "szenvedjek". A haverja undorító módon elégedett volt, mondta neki, hogy szép munka, aztán elment. Utána mondta a srác, hogy fürödjek meg, ad kaját, és ott a kanapé, de ne menjek már ki az utcára. Így tettem, de aludni nem tudtam és valószínüleg látta, hogy világít a telefonom vagy nemtudom, de kijött, és mondta hogy ha gondolom, van mellette még egy hely. Akkor már nem nagyon érdekelt semmi, odafeküdtem mellé, és magam sem tudom, miért, de nagyon megnyugtatott a közelsége. (Ok, nyilván tetszett, mint pasi, de akkoris) Már félálomban, de éreztem, hogy simogatott, meg átkarolt...tök jól esett..

Reggel gyorsan le akartam lépni, ő haza akart vinni, de nem hagytam, szóval megadta a telefonszámát, hogy ha "szükségem van rá, hívjam"... Hazamentem, a szüleimnek nyilván nem mondtam semmit, csak a legjobb barátnőmnek. Aztán azon kaptam magam, hogy felhívtam a srácot. Nem volt bajom, meg semmi, de mégis. Látni akartam...

Aztán találkoztunk, nem egyszer, nem kétszer, egyre szorosabb lett a viszonyunk, nem kellett könyörögnie, hogy az ágyába kerüljek...stb,stb,stb. Szóval úgy két hét után "hivatalosan" is a barátnője lettem. És ezzel együtt nagyon sok mindenbe belekeveredtem... Ugyan ő határozottan állította, hogy már nincsenek balhés ügyei (előtte voltak, nem is kevés), de ezt nem tudom teljesen elhinni, túl sok a furcsaság körülötte... Volt hogy undorító, mocskos alakok állítottak meg az utcában, és kérdezősködtek, hogy én vagyok-e a barátnője, majd azt mondták, nagyon vigyázzak vele. Ezt olyanok mondták, akikre egyébként normál ember ránézni sem mer... Abban az utcában Őt mindenki ismeri (csúnya szóval élve, ezt is mástól hallottam, "a Dankó kiskirálya" , a haverjai meg az "alattvalók"), rendszeresek ott a kocsifeltörések, meg hasonlók, az övéhez senki nem nyúl egy ujjal sem (mindenki tudja, melyik, az egyetlen román rendszámú kocsi az utcában...), tehát neki ott tekintélye van..

Pár napja történt, hogy nála aludtam (sok időt töltök nála/vele amúgy) és éjjel hallottuk, hogy két arc dulakodott az utcán. Erre közölte, hogy lemegy és elintézi. Persze hisztiztem, hogy ne, de ügyet sem vetett rám, és lement. Az ablakból láttam, hogy az egyik arcnak odaadott valamit, a másikat meg nyakonvágta, aztán otthagyta őket. Amikor visszajött, rákérdeztem, hogy mi volt ez, csak annyit mondott, hogy "neked ezzel nem kell foglalkoznod"..

Azokkal a haverokkal, akik rámtámadtak azon az éjszakán, már összehozott, megismertem őket (az az ötösük egyébként kb. olyan mint egy Testvériség..), azok az alakok úgy kezelnek, mint az új királylányt a társaságban. (Volt, hogy ott egy idegen rámtámadt, és az a haver mentett meg, aki előtte kést fogott a torkomhoz..) Az egyik pasas feleségével jóban lettem, és finoman rákérdeztem, hogy mi folyik itt, de azt mondta, nem beszélhet erről, de ha úgy látja jónak, úgyis beavat...

Viszont velem meg úgy viselkedik, mint egy angyal. Mindent megad nekem, amire egy nő vágyhat, a tenyerén hordoz, elkényeztet, sose bántak még velem ilyen jól, és nagyon szeretem őt.

Hát, ez az én sztorim. Nyugodtan küldjetek el a francba a hosszúsága miatt, de úgy éreztem, ezeket muszáj leírnom. Nem tudok konkrét kérdéseket megfogalmazni, csak szimplán nem tudom hogy mit kéne tennem, nagyon szeretem őt, de egyre jobban azt érzem, hogy itt olyan dolgok folynak, amikbe nemhogy egy 17 éves lánynak, de senkinek nem kéne belekeverednie. Érdekel a véleményetek, ha van tanácsotok, bármi..

Köszönöm előre is.