Szerintetek mit tehetnék?

19 éves srác vagyok, végzős gimnazista, és idén váltottam iskolát. Az új osztályomban van egy lány, aki szintén idén jött ide, és már a nyitótábortól kezdve annyira egy hullámhosszon vagyunk, mint én még soha semmilyen lánnyal: órákon át beszélgetünk megszakítás nélkül, ha együtt vagyunk mintha lebegnék a föld fölött - és visszahallottam, hogy ő is ugyanígy van ezzel.

A baj az, hogy a lány egyáltalán nem képes kimutatni az érzéseit, és én ezzel nem tudok mit kezdeni.

Ezt el is mondta nekem: sosem volt még barátja, mert hiába voltak fiúk akiknek tetszett, és ezt tudta is, nem tudta kifejezni nekik az érzéseit, eltaszította őket magától - és maga sem tudja miért.

Egyik este úgy 2 hete szokásos módon együtt hazamentünk, de mielőtt elköszöntünk úgy döntöttünk, beülünk egy helyre ketten. Először csak egy-másfél óráról volt szó, mert neki valami dolga volt, de ebből az lett, hogy 6 órán át voltunk együtt, és nagyon jól éreztük magunkat. Valahogy szóba jött, hogy neki milyen pasi tetszene - konkrétan leírt engem, egy dolgot leszámítva: hozzátette, hogy nagyon fontos neki a hűség, nem bírná ki ha megcsalnák. Sajnos az egyik barátnője egyben az előző barátnőmé is, és tőle bizony még régebben megtudta, hogy kavartam 1-2 lánnyal amikor még együtt voltunk (bár már nagyon a végét járta a kapcsolatunk) az exemmel. Azt viszont szintén tudja, hogy ez oda-vissza ment, és én csak azután tettem ilyet, miután megtudtam az exemről is, hogy miket csinált. Egyébként is nagyon elegünk volt már egymásból. Sosem tennék ilyet olyan lánnyal, aki tényleg fontos nekem, és hűséges hozzám.

Azon a héten aztán kicsit máshogy is voltak köztünk a dolgok, kezdtünk összemelegedni. Ezután megváltozott minden.

A következő héten teljesen máshogy kezdett el viselkedni. Távolságtartóbb lett, előző héten még ő maga mondta hogy mindenképpen ismételjük meg ezt az estét, de amikor rákérdeztem pár nappal később hogy van-e kedve mostanában ehhez, kitérő választ adott. Azóta néha úgy viselkedik, mintha érdeklődne irántam, de sosem annyira egyértelműen, néha meg kifejezetten távolságtartó. Nem tudom ezt mire vélni.

Őszintén szólva sosem éreztem még ilyet, mint iránta. Annyira egy húron pendülünk, hogy szinte energiával tölt fel, amikor együtt vagyunk, és ezzel úgy látom, ő is így van, mindig fülig ér a szája ha kettesben vagyunk. Viszont mégis azt érzem, hogy van valamilyen taszítás irányából, ami annyira erős, hogy nem merek egyáltalán kezdeményezni. Már csak azért sem, mert osztálytársam még hónapokig, egy visszautasítás után nem bírnám idegileg, ha bámulhatnám minden nap (volt már erre példa, még egyszer biztos hogy nem).

Ti mit tennétek? Egyszerre érzem úgy, hogy másfelé kéne néznem, mert felesleges próbálnom megmászni ezt a hatalmas védőfalat amivel körülveszi magát, de közben még mindig azt érzem, hogy ezzel a lánnyal valami egészen különleges kapcsolat van közöttünk. Teljesen tanácstalan vagyok.