Miért érzek így? Hogy verjem ezt ki a fejemből?

Szóval tegnapelőtt értem haza a gólyatáborból, ugyanis szeptembertől 9.-es leszek, de valamit nem tudok elfelejteni.

Volt egy ifis lány akit egyszerűen nem tudok kiverni a fejemből, és egyszerűen nem tudom megértetni magammal, hogy nincs mit kezdenem egy 17 éves lánnyal, aki mellesleg gondoskodóan viselkedett velünk.

Amióta hazaértem egész végig nyugtalan vagyok, csak rá tudok gondolni, meg, hogy éppen mit csinálhat. A legnagyobb baj, hogy magamat sem értem, mert még csak sokat se beszéltem vele, semmi különös nem történt, csupán állandóan őt bámultam.

Tulajdonképpen már 4 éve egy lányért küzdöttem, kicsit örültem, hogy végre elengedhetem a lehetetlent, bár megesküdtem magamnak, hogy nem kéne beleesnem a legelső új osztálytársamba akit pont most fogok megismerni. Hát ez egészen jól ment, nem estem bele egy osztálytársba se, nem azért mert nem volt olyan aki nem az én ízlésemnek megfelelő lett volna, hanem azért mert senkinél nem éreztem azt a szikrát, amit most másnál a hülye fejemnek köszönhetően éreztem.

Miért érzem így magam? Mit tegyek, hogy végre elfelejtsem?