Miért nem jelentenek semmit?

17 éves lány vagyok. Nem volt még barátom, nem is nagyon vágyom rá, viszont van néhány dolog, ami szerintem nem normális velem kapcsolatban. Sokszor lehetett volna kapcsolatom, de egyik fiú iránt se éreztem semmit. Most valahogy úgy érzem nem tudnék szeretni. Hogy is mondjam..

Ez a baráti kapcsolataimmal is így van, de ugye a barátok elengedhetetlenek az ember számára a szocializáció miatt is meg hogy ne legyünk depressziósak stb. A barátaimmal is úgy érzem távol állunk egymástól, társaságban is egyedül érzem magam. Nem mondanám magam pesszimistának, nem vagyok az a depressziós típus, sőt szeretek poénkodni. Viszont amikor az ember egyedül van, mondjuk lefekvés előtt, átfut az agyán, hogy tényleg minden rendben van? Talán a szüleimet szeretem, viszont őket is elég távolinak érzem. Talán a tesóm az, akivel tényleg azt lehet mondani, hogy jóban vagyok.

Egy szó mint száz, miért nem érzek semmit?