Mit tehetnék? Valaki hasonló szituban volt- e már? Hogy orvosolható eme probléma?

Össtejöttem egy lánnyal, mert megsajnáltam mikor sírt (minjárt megérted)

Szóval szeretlmes lett belém stb-stb aztán mondtam neki, hogy nem akarok semmit, de elkezdett sírni + barátaim mind azt mondták jöjjek össze vele, mert szép és úgyse volt még barátnőm és kell és akkor abban a pillanatban szarul döntöttem és megesett rajta a szivem és mostmár nem tudom mit tegyek :(

Először nem akartam szakítani vele, mert gondoltam jó akkor adok egy esélyt ennek, de folyton jönnek a dolgok egymásra hogy miért kéne dobnom, ugyanakkor a nyomás is erősödik rajtam, hogy nem dobhatom, mert

-mostmár jobban fájna neki

-a családja minek gondolna (+ az a 10-20 fő akinek bemutatt eddig)

-szülinapja van... Rossz kedve van... Öngyi akar lenni... Valentíííín nap közeleg, MINDIG VAN valami ami miatt azt érzem most nem tehetem meg, mert mégjobban kiba**ok vele (remélem valamennyire érthető...)

Elsősorban mi bajom van vele?

Nem az én világom egyáltalán, biztos mindenkinek megvan az az érzése, hogy ezt nagyon nem kéne csinálni, vagy én nem ide tartozom érzés, nah én ezt érzem mindig :/.

Hülye voltam, naív ehhez és befolyásoltak a barátaim :( mostmár vége mindennek évekig vele kell maradjak, hogy aztán dobjam ki ... Gyereket akar meg családom, de kérdem én mi a francnak....

Oké hogy első kapcsolatom meg minden, de ő még naívabb mint én, ki az aki azt hiszi hogy tizenévesen jön össze azzal, akivel majd házasságra lép és családot alapít, mégcsak 15 éves a lány, jó magam 18 vagyok...

HEEEEEEELP MEEE! (Nem Deuce számra hivatkoztam, segíííítséget kértem)

18F