Miért félek felnőni? 16/l

Szia 19 éves fiú vagyok és jövőre fogok egyetemre menni. Voltam már párkapcsolatban is és kavartam is néhány lánnyal, de egyikőjükkel se feküdtem még le. Tudom.. elcsépelt ilyet mondani, de én még várok az igazira. Ebből kifolyólag engem is zavar az amit tapasztalok a körülöttem lévő embereken. Szerintem (és kövezzetek meg :D ) az egyetemisták nagy része inkább csak szeretne felnőtt lenni és meg is ragad ezen a szinten. Nem nehéz inget húzni és sportzakót viselni, a lányoknak a hajat kiengedni és pár könyvet megfogni, de ettől senki sem lesz felnőtt. És attól sem, hogy mindenki mindenkivel összefekszik ( elnézést... de ez undorító :D ). Nehogy megváltozzon a gondolkozásod, mert nincs vele semmi gond, csak légy hozzá hű. Menj el randizni srácokkal nyugodtan és viselkedj nőként, mert akkor úgy is fognak veled bánni.

Köszi a kérdést amúgy, feldobtad vele a napom. :D

Ez teljesen természetes ilyenkor szinte mindenkinek "fura az egész".

Szerintem vannak emberek, akiknek ténylegesen ekörül forog az élete (bár szerintem kevesebbeknek, mint ahogy te gondolod), de az is a felnőttséghez tartozik, hogy nyugodt szívvel gondolod, hogy ha te nem szeretnél olyannak lenni, hát nem kell, és nem kell elfogadnod azt sem, ha valaki meg szeretné változtatni a gondolkodásodat.

Elég szomorú egyébként, ha tényleg azt látod a környezetedben, hogy minden a szex körül forog, de attól még neked nem kell így érezned. Olyan dolog ez, amihez fel kell nőni szerintem. Addig semmi értelme szexelni, amíg te magad nem érzed azt, hogy "na ennek most már tényleg itt az ideje". Ahhoz pedig, hogy te mikor, mennyi idősen, ki mellett, mennyi idő után érzed így, egyrészt senkinek semmi köze, másrészt szíved joga ezt magadban érezni, és aszerint dönteni.

Ismerek olyat, akinek ekörül forog minden, de ez konkrétan egyetlen egy személy. Alapvetően szerintem nem ez az általános, és az a tapasztalatom, hogy az egyetemen sokkal inkább tiszteletben tartják az ember magánéletét, illetve azt, ha másképp gondolkodik a dolgokról, mint ők maguk. Emellett pedig sokkal kisebb szám az, ha valakinek párja van, és természetes a szex is, emiatt kisebb hangsúlyt is kap.

Én elkerültem ezt az egész helyzetet, 16 éves korom óta barátom van, nem ismerkedtem az egyetemen, de én hiszek abban, hogy ha erre került volna sor, akkor is meg tudtam volna tenni ezt a saját erkölcseim, normáim szerint. (Miszerint fokozatosan megismerni a másikat, nem csak a szexet ideértve, hanem egyáltalán előbb ismerkedni, utána érzelmeket ébreszteni egymásban, elérni, hogy mindketten várjuk azt, hogy egy pár legyünk, utána párrá válni, és utána felfedezni egymást szexuális téren.)

Egyébként egymás megismerése, majd az, hogy vonzódunk a másikhoz (azaz "azt akarjuk") nem rossz dolog, meg maga a szex is jó. Meg lehet élni ezeket a dolgokat érzelemmel, erre éretten is, és majd eljön az a pillanat is, amikor (a hozzáállásodból adódóan valószínűleg egy stabil párkapcsolatban) majd azt érzed, hogy te is szeretnél fizikailag is közelebb és minél közelebb kerülni az emberhez, aki melletted van. Viszont amíg ez magától nem jön, semmi értelme erőlködve ezt gondolni, vagy siettetni. Megéri megvárni ezt a pillanatot, és éretten belekóstolni a témába, mert akkor sokkal kevesebb csalódás, negatív élmény fog érni téged.

Felnőni nem egyenlő a szexszel...Van aki úgy nő fel ,hogy nem szexelt,és van aki úgy szexel hogy nem nőtt fel.Ha félsz a párkapcsolatoktól vagy netán csak ezen részétől az nem baj,majd idővel jön valaki,akivel nem fogsz félni tőle ;)

18/f