Félek, hogy sosem leszek senkibe szerelmes és, hogy sosem lesz párkapcsolatom, illetve, hogy nem is érdemlek meg senkit? (hosszú kifejtés lent)

Sziasztok!

Néhány napja töltöttem a 17-et. Ezalatt sosem voltam szerelmes, nem tetszett senki, nem csókolóztam és semmi +18 karikásat sem csináltam. Kalandok nem vonzanak. Óvodás koromban már eldöntöttem, hogy minden első alkalmat (persze akkor csak a csók volt, szex nem, az később került rá mikor tudtam mi az :'D) a párommal, a társammal fogok csinálni. Szerintem én tipikusan az a nőkezdemény vagyok akinek érzelem, szerelem és ragaszkodás nélkül nem megy a dolog.

Szerelmes mint már írtam, nem voltam, viszont azt tudom, hogy nekem olyan szempontból fontos a külső, hogy vonzódjak majd az illetőhöz. Persze ez nem a romantikus könyvekben szereplő kockahasat jelenti, de nézzen ki jól.

Itt jön az egyik gond. Oké, senkit nem tartottam még helyesnek, leszbikus pedig nem vagyok. Nem vagyok nádszár. Régen az otthoni dolgokat evéssel oldottam egy kicsit ideiglenesen. Azóta pedig vannak rajtam pluszkilók. Röviden: Milyen jogon vágyok én arra, hogy a nemlétező párom jól nézzen ki, ha én nem tudom azt a bombanő szintet hozni amilyen szeretnék lenni? Pedig amúgy szép fejem van elmondások szerint, és még így is van némi alakom, de ezzel nem vagyok megelégedve. Más pedig biztos nem. Vagyis a +60 fölöttieket leszámítva, ők valamiért kedvelnek...

Utálok bulizni. Én itthon ülős vagyok. Rajzolok, imádok olvasni, írni és kreatív elfoglaltságokat csinálni sorozat/film vagy éppen zenehallgatás mellett. Kevés de megválogatott barátokkal akikben bízhatok. Ezzel csak azt akarom írni, hogy nincs túl nagy szociális életem. Ha pedig tegyük fel, elmennék buliba ahova nem tudnék, az nem én lennék. Már csak azért sem mert utálok este a sötétben egyedül mászkálni akár oda vagy hazafelé, de ez mellékes. Nem az én közegem lenne, nem is szeretem a túlzsúfolt helyiségeket.

Ó, az pedig bónusz, hogy a megszokott osztályomban lévő fiúkat leszámítva nem tudok ellazultan idegen fiúk közelében tartózkodni. Még a villamoson is kerülöm amikor pl feljön 3 fiú. Félek, hogy mit tudom én miért kinevetnek a hátam mögött, pedig biztos nem engem néznek, ezzel tisztában vagyok. Nem tudok mit csinálni, mindig is zavarban voltam az ellenkező nem közelében. -_-"

Nem erőltetek semmit, vagy jön vagy nem, de én is úgy vagyok vele, hogy mégis mi történne ha nem megyek sehová. De kérem, az nem én lennék ha "megerőszakolnám" magam, hogy elmenjek valahova ahol az önkényszer miatt végig morcosan és negatívan állnék az egészhez.

Írhatnék még több oldalon keresztül, de szerintem így is kellőképpen unszimpatikussá váltam mindenki szemében aki esetleg valami pozitív hozzászólást akart írni.

17/l