Hogyan tegyem tul rajta magamat?

Kb. 10 eves lehettem, mikor elkezdtem erdeklodni a nekem akkoriban “felnott dolgoknak” szamito cselekvesekrol, pontosabban a csokolozasrol. Abban biztos vagyok, hogy nem en vagyok az egyetlen, aki ebben a korban igy volt vele, de imadtam nezni kepeket a csokolozasrol, es nyilvan ki is szerettem volna probalni. Emlekszem meg tisztan arra, hogy akarhanyszor voltam a baratnomekkel, mindig vagy kutyasat, vagy babasat vagy valami hasonlot jatszottunk, ami annyibol allt, hogy egy kicsit szineszkedtunk, es eljatszottunk magunknak valami “szindarabot”. De egyszer, valami mast is a temaba hoztunk, hogy mi lenne, ha egy szerelmes part jatszanank el... hat szerintem innentol nem nagy ujdonsag, ha azt mondom, hogy ebbe a csokolozas is benne volt. Igen, nyelves csok volt, igen 10 evesek voltunk es igen, mindketten lanyok voltunk/vagyunk. Na, de amire ki szerettem volna terni az az, hogy azota nem csokoloztam, viszont akarhanyszor valaki temaba hozza, vagy latok egy part smarolni, egybol eszembe jut ez az incidens, amit szornyen szegyenlek. Nem meseltem errol senkinek, de az emlekeimbe beleforrt az egesz. Hogy miert csinaltam? Leszbikus vagyok-e? Ilyen koran kezdtem? Nem tudom oszinten, hogy miert csinaltam (10 evesen meg nagyon kicsi az ember,es nem meri fel a dolgokat), nem vagyok leszbikus, es azota, mint emlitettem, semmi ehhez kapcsolodo dolog nem tortent velem. De nem tudok rajta tullepni... nagyon bant, es sokszor almodom arrol, hogy csokolozom egy FIUVAL, az erzes pedig ugyan az mint akkoriban. Segitsetek nekem, hogy mit tegyek a buntudatom ellen!