Az életemet teszem tönkre így,vagy tényleg ilyen egy párkapcsolat?

Sziasztok!

Lehet elég hosszú lesz de próbálom rövidre fogni az egészet.

Szóval,a mostani párommal (ő 18 én 19) kicsit több mint egy éve ismertük meg egymást,pár hónapig beszélgettünk elvoltunk egymással,aztán májusban úgy gondoltuk hogy összejövünk.(távkapcsolatban vagyunk) Egy ideig jó volt minden,aztán egyszer gondoltam hogy megnézem az üzeneit más emberekkel(igen megengedtem magamnak mert ő is megtette),öszintén nem gondoltam hogy találni fogok valamit,aztán mégis, egy beszélgetést az egyik lány "haverjával"(nem nagy barátok néha 1x-2x beszéltek egymással) ami nekem nagyon nem volt okés.Miután hazajött az iskolából,elmondtam neki hogy mit találtam és hogy magyarázza el mégis mi ez,hát mondanom se kell de NAGYON ideges volt amiért megnéztem a beszélgetését, első kérdése az volt amikor mondtam neki hogy ez nekem nagyon rosszul esett hogy:"miért nézted meg?".

Mintha az én számonkérésem lenne a baj és nem az ő viselkedése,aztán jött a másik válasz hogy azért írkált neki ilyeneket mert barátok és ők így poénkodnak egymással, ami számomra felfoghatatlan mert én poénból se tudnék egy fiú barátomnak se ilyet írni :D

Próbáltam hanyagolni ezt a témát de valahogy akaratomon kivül is eszembejutott,és ha leirtam neki hogy miért vagyok szomorú ideges lett ahelyett hogy megnyugtatott volna.

5 hónap alatt 4x szakított velem mert már nem szeret,másnap mindig újra összejöttünk mert mégis :) .nyilván az első szakítása óta folyamat attól féltem hogy mikor fog újra és újra szakítani,ami lelkileg nagyon megviselt.

A párom ha egymás mellett vagyunk nagyon aranyos általában,de ha távol akkor nagyon szárazan ír mindig,ezt szóvá is tettem neki,hogy nekem ez távkapcsolatban nem lesz jó,annyi volt a válasz hogy ő ilyen,és nem tud megváltozni.

Tudni kell rólam hogy nagyon szorongós típus vagyok,és utálok szociális helyzetekbe lenni (vonattal vagy busszal utazni,akár boltba elmenni,vagy csak szimplán emberek között lenni)

De valahogy ezzekkel együtt mégis utaztam több mint 300km-t csak hogy vele legyek.

Bármit képes lennék feladni érte,de ezt néha nem érzem viszont.

Ezzel lehet nem mindenki fog egyetérteni,de nekem egy kapcsolatban a párom áll legelöl nála nekem nincs fontosabb,de a páromnál sokszor nem így van,neki hamarabb jön minden más barátja aztán én,nem azt mondom hogy ne legyenek barátai csak ne ők legyenek már sokszor a fontosabbak.

Túlságosan könnyű felidegesíteni,erőszakos néha,amikor utoljára nála voltam a palacsinta készitésen vesztünk össze,elment a kedvem a csinálásátol de ő folyamat rám akarta erőszakolni azt a szart,ráncigált ide-oda nem hagyott béken,nagyon csúnya dolgokat mondott,én meg nem értettem hogy miért nem lehet csak annyiba hagyni az egészet.

8 hónap után végre sikeresen kaptam egy csokor virágot,de azt is csak azért mert csúnyan viselkedett,szóltam hogy én szeretem a randikat(nem nagy randik,csak kettesbe lenni,semmilyen drága dolog nem kell)dee valamiért őt ez nem igazán izgatja ez az egész.

Sokszor nem akar hívásba lenni velem,mert másokhoz van inkább kedve,fájó szívvel próbálom ezt a mai napig elfogadni több kevesebb sikerrel. Volt már emiatt egy jó pár veszekedésünk,és mai napig megmaradt bennem amit mondott hogy azért van inkább másokkal mert ők érdekesebbek mint én,rosszul esett,de elfogadtam hogy nem vagyok elég jó a barátaihoz képest,innen jött az hogy folyamat próbaltam változni hogyan lennék jobb,hogyan szeretne jobban,hanyagoltam kicsit,nem kértem hogy legyünk együtt,nyilván ez neki jó volt nekem kurvára nem.

Aztán kb 1 hete szakítottam vele hirtelen felindulasból,nem olyan volt a reakciója mint amire számítottam ezért tényleg megtettem(ezt belátom hogy nagyon nagy hülyeség volt) közben újra nagyon csúnyán beszélt velem mint pl hogy:takarodjak az életéből,ilyen mint én nem is kell neki,és hogy ha újra össze akarok jönni vele majd ő szakít véglegesen.

Szóval újra összejöttünk végül nem szakított xd,de attól a naptól fogva ő teljesen más lett,kevesebb türelme lett hozzám szakítással fenyeget ha elrontok valamit,én tegyek meg mindent hogy neki jó legyen ő meg nem akar változni.

Ha szólok neki hogy mit kéne máshogy tennie hogy az jó legyen a kapcsolatunknak azzal válaszol hogy ő nem papucs,és keressek mást aki "behódol" minden kérésemnek,és ez nagyon zavaró mert a kapcsolatunk rovására megy.

NAGYON makacs,nem hallja meg a jót,ha segíteni akarok neki megy a feje után.

A lényeg az hogy vannak nekem is hibáim,mint pl hogy nagyon ragaszkodok hozzá néha már túl betegesen,és tőle várom el hogy szeretetet adjon mert a családom sose volt képes rá.én is makacs vagyok sokszor,de attól még inkább bevallom hogy az én hibám minden csak hogy legyen minden jó.

És a lényeg számomra,hogy nem akar megházasodni,szerinte teljesen felesleges(tuti van aki majd ezzel egyetert),nála a család ezzel pont szerencsétlen volt,elváltak a szülei és az anyja folyamat azt nyomja belé hogy a házasság teljesen felesleges,így ő is ezt gondolja

Nekem ez meg túl fontos.

Túl sokszor hallgat az anyjára akkor is amikor nem kéne.szeretem az anyját de attól még hogy felnőtt nincs mindenben igaza.

Szakítanom kéne és végleg elfelejteni vagy maradjak mert tényleg ilyen egy igazi kapcsolat?

Fogalmam sincs hogy mit tegyek és lassan beleőrülök már.