Lehet azért ilyen velem, mert sosem kellett kezdeményeznie nálam?

Barátom 17 én 18, osztálytársak vagyunk, fél éve vagyunk együtt.

Még előttem szerelmes volt egy lányba, annyit tudok, hogy sokat hajtott rá, sokat küzdött, de nem lett eredménye. Mi úgy jöttünk össze, hogy jóban voltunk, nekem ez átfordult többe és én kerestem mindig a társaságát, én nyomultam rá, sokáig elhúzódott, mire mi összejöttünk. A suliban is én megyek mindig oda hozzá szünetben és 10-ből 9x én írok neki, én hívom el találkozni. Ez egyébként fel sem tűnt egy ideig, csak mostanában. Úgyhogy kipróbáltam azt, hogy nem megyek oda, nem hívom el, nem írok rá. Ha én nem írtam, akkor ő írt, de a többiben nem teljesítette a tesztet, ő magától mintha nem is akarna velem lenni. Beszéltem vele erről és azt mondta, hogy megszokta, hogy mindig én keresem, úgyhogy eszébe sem jutott volna odajönni pl. Barátnőmmel beszélgettem erről és ő mondta, hogy szerinte azét ilyen, mert sosem kellett nálam kezdeményeznie, értem nem kellet küzdenie, az ölébe pottyantam és emiatt úgy érzi, hogy majd úgyis intézem a dolgokat úgy, ahogy akarom, meg úgyis vele maradok bármi van.

Mit gondoltok, lehet hogy igaza van?