Kihasználtak megint. Mit tegyek?

Szerintem simán ne vedd komolyan őt!:)

Én a környezetemben sok olyant ismerek, akinek nincsen párkapcsolata, és nem kattog azon, hogy legyen!

Ismerem ezt az érzést, ami a leírásodból átjött, én is nagyon sokat, és nagyon sokáig szenvedtem ilyen kapcsolatok miatt, amikor csalódtam. Mélységesen megutáltam mindenkit, aki előtudta adni eleinte, hogy mennyire jó velem, de utána elbizonytalanított.

Mindig nehezen jutottam kapcsolatokban egyről a kettőre. Mégis képes voltam idegeskedni mindenen. Sokszor úgy éreztem, én sem tudom egy ponton már, hogy mit akarok. Most úgy vagyok, hogy amíg nem dőlt el semmi látszólag, addig senkit sem veszek komolyan. Csak ha már határozottan látszik, hogy van valami, esetleg én is beletudtam adni a magamét, hogy lehessen. Máskor meg csak mintha elemezgettem volna minden ilyen kapcsolatot zavarosan és a másik embert. Fontosnak tartom, hogy nem hiszek a szavaknak, nem szállok el attól, hogy valaki valami meghatót mondott, ha a viselkedése már nem annyira megható. És az is fontos, hogy a saját lelkiismeretem szerint kitudjam fejezni magam, onnan tovább már a legjóindulatúbb őszinteséggel a másikra hagyom, hogy hogyan viszonyul ehhez, mert a legrosszabb érzés az olyan bizonytalanság, hogy nem tudom mit mondjak/tegyek a másik emberért, miközben ezzel az óvatosságommal sem érek el sokat.