Szerintetek ez szerelem lehet még, vagy már csak nagyon erős hiány?

A barátnőmmel több, mint másfél éve járunk és azt tudom, hogy nagyon szerettem. Most is mindig hiányzik és gondolok rá, ha nem vagyunk együtt. Az elmúlt pár hónapban úgy éreztem sok volt, majdnem mindennap találkoztunk, de inkább naphosszat együtt voltunk, egy héten akár 4-5 napot is együtt aludtunk. Gyakran mondja, hogy menjünk el erre-arra. Mentünk is, sétálgattunk, moziba, többször, hogy vacsorázni mentünk, de egyéb más helyre nem igen volt vele kedvem menni. Én arra gondolok, hogy azért, mert folyton együtt voltunk és nem foglalt volna le az, ha máshova, mikor kimozdulunk, akkor is vele legyek, mással viszont igen. Vele nem szerettem bulizni, sőt, a másfél év alatt egy kezemen megtudom számolni hányszor mentünk el együtt bulizni és azt nem is hiányoltam, mert együtt nem ment ilyen tipikus féltékenységi dolgok miatt. Ő mindent megadott nekem, és úgy érzem ebben én sem voltam lemaradva, sőt.. Elkezdődött a nyár, a gyakorlat, megmondtam neki, hogy a nyarat biztos nem együtt fogjuk tölteni minden nap, nem fogunk mindennap találkozni, mert... Egy hétig nem is találkoztunk, szinte nem is beszéltünk és igazság szerint eszembe se jutott, hogy két 12 órás gyakorlat között és a kötelező haverozási körök mellett még vele is együtt legyek órákat, DE. Ma eljött az a nap, hogy átjött, áthozta a cuccait, de nem jött be az övéiért, merthogy én készítsem neki össze azokat. Azt mondta ő nem vár többet, kb szakított velem, de várja, hogy keressem, gondoljam át, hogy kell-e ő nekem. Nagyon hiányzik, szeretem is, de van ennek értelme? Lehet még szerelem?

(Úgy kb 10 hónaposan szakítottam vele egy hónapra, de akkor rájöttem, hogy eszeveszettül hiányzik és kell nekem. Na ez még most nem böffent föl bennem.)

Szerintetek? Mindenféle véleményre kíváncsi vagyok, lehet az erős negatív, vagy csöpögős pozitív komment is, DE őszinte legyen!