Fél évi játék, ilyen könnyen vége?

Egy korábbi kérdésem is már a fiúról szólt, akin már azóta 2 hónapja próbálok túllépni.:)

Az előzmények:

http://www.gyakorikerdesek.hu/tini-parkapcsolatok__parkapcso..

A kérdés kiírását követően még egyszer találkoztunk, majd egy tábort is együtt töltöttünk. A táborban többször együtt aludtunk. Mindig szorosan ölelt, és legtöbbször a tipikus kiskifli-nagykifli, vagy 'hínár' alváspózban aludtunk. És ennyi. És ez számomra azért furcsa, és nem értem, hogy ezek után, hogy ennyit beszéltünk, és ilyen rendszerességgel, hogy lehet, hogy együtt alszunk, de csókolózni meg nem csókolóztunk.

Mindegy. Viszont a tábor után is napi rendszerességgel felhívott, és ugyanúgy rengeteget beszéltünk, de már nem találkoztunk. Viszont én ezt már meguntam, hogy már majdnem fél éve, hogy ez megy, de nem történik semmi komolyabb. Nem tudtam eldönteni ezek után sem, hogy mit szeretne.

Egyik este nagy nehezen, barátnőim győzködésével írtam egy hosszú üzenetet (Aki szeretné, annak szívesen elküldöm privát üzenetben), amiben megmondtam, hogyha barátságként tekint erre a dologra, ami kettőnk között van, akkor rendben van, viszont ha többet gondol, akkor beszéljük meg, mert én nem tudok kiigazodni rajta.

És felhívott, és megbeszéltük. Azt mondta, kedvel, talán túlságosan is, és egyértelműen többet érez, mint barátság, viszont kevesebbet, mint barátnő. Érez valami hiányosságot, ami miatt nem tud többet lépni.

Viszont megbeszéltük, hogy barátok maradunk, és legkésőbb az én szülinapomon találkozunk, és odaadjuk egymásnak az ajándékokat. És mondta azt is, hogy örül, hogy ezt meg tudtuk így, mindenféle kínos 'érzet' nélkül beszélni. Innentől kb. hetente beszéltünk, majd kéthetente, majd egyre ritkábban...

Kétszer írt a 'nagy megbeszélés' után azt hiszem, és kétszer hívott, amiből egyet nem vettem fel, mert nem voltam telefonközelben, és már csak késő este láttam, így SMS-ben írtam neki, hogy ne haragudjon. Szülinapomkor írásban felköszöntött, ami őszintén szólva rosszul esett, mert úgy éreztem, hogy a korábban napi rendszerességű hívások után beleférne, hogy ne írásban köszöntsön fel. És nem hozta fel a találkozót sem. Én pedig nem fogom, mert ő vetette fel, hogy mikor legyen, aztán mikor aktuális lenne, nem kap az alkalmon. Mindegy. És azóta semmi. Eltűnt. Én, aki úgymond 'elég fontos' voltam neki, ilyen gyorsan jelentéktelenné váltam. És nem tudok rájönni, hogy miért vesztegetett az idejéből rám majdnem fél évet, hogy aztán amikor megkérem, hogy ennyi idő után döntse el, mit szeretne, ilyen könnyen feladja, és kihal ez az egész. Nem tudok rájönni.

Nem egy félénk kisfiúról van szó, elég határozott, erős egyéniség, aki időközben 18 éves lett.

Kérlek segítsetek, miért történhetett ez? Miért alakult így? Esetleg... lehet ebből még később valami?

Előre is nagyon szépen köszönöm, aki ezt a kisregényt elolvasta, és válaszol! :)

És kérlek írjatok a válaszhoz kort és nemet is!:)

16/lány