Mit tegyek? Hosszúra sikeredett történet, de szeretném ha tanácsot adnátok.

A barátommal már 5 és féléve együtt vagyunk/ vagyis voltunk.

Nagyon sok vitánk volt ez alatt az idő alatt, szerettük egymást mindig, és nem voltunk képesek elhagyni egymást.. ha mégis volt egy komolyabb veszekedés és úgy döntöttünk hogy hagyjuk egymást, az sem tartott tovább egy hétnél. A probléma a következő.. Sok veszekedés abból adódott, hogy volt egy időszak mikor ő nem mutatta ki hogy szeret. Tudtam hogy szeret, de nem volt képes kimutatni. Nem csókolt meg, nem ölelt meg, és nem is mondta. Egyáltalán nem! Én nagyon szerettem mindig, és nekem ez nagyon hiányzott hogy ez nincs meg/ nem volt meg a kapcsolatunkban. E miatt rengeteget vitatkoztunk, és ha már nagyon vérzett a kapcsolatunk, azaz ugy voltam vele hogy szakitsunk, ő mindig mondta hogy változtat ezen. Én hittem benne, mert szerettem. de nem változott semmi. Idővel kezdett helyre rázódni a kapcsolatunk, a nem változás ellenére is. aztán kb 2 évvel ez előtt bekerült egy fiú a munkahelyre ahol dolgoztam. Nem beszéltünk egymással, de ő bejelölt a közösségi oldalon. Először ennyivel kezdődött. Aztán a srác elkezdett udvarolni, bókolni, dicsérni, miközben tudta hogy párkapcsolatban élek. Én finoman elmondtam neki hogy ne írjon, mert nekem van párom, és szeretem. De ő nem adta fel, és naponta árasztott el levelekkel. Szegyelte is magát, mert nem akart szetválasztani minket, de bevallotta hogy belémszeretett, ő sem tudta hogyan, ráadásul így hogy szinte nem is ismertük egymást. A munkahelyen mosolygott, flörtöni próbált vagy ezt így most nem tudom leirni, de értitek. Szégyen nem szégyen ő sem volt közömbös számomra abból a szempontból, hogy nagyon jól estek a szavai, amiket írt, Ahogy törődni próbált velem, mert ez a páromban nem volt meg úgy igazából a kapcsolatunk alatt. De ezek ellenére is visszautasítottam folyamatosan. Nem tudtam mit csináljak, mert nem éreztem a fiú iránt semmit, csak azt sajnáltam hogy ez a páromban nincs meg, és milyen jó lenne ha meglenne. Aztán a srác még mindig írt, de nem én olvastam el, hanem a párom. Így kiderult. Mert nem mondtam el ezeket a páromnak (sajnos), mert tudtam hogy előbb utóbb feladja, és én sem akarok tőle semmit. Bánom hogy nem mondtam el, de utólag már felesleges. Elmondtam a páromnak a történeteket, és ő azt hitte hogy érzek iránta valamit. Én mondtam hogy nem érzek iránta semmit, de megmondtam neki őszintén,hogy jól estek amiket írt, és ő egy idegen számomra, nem a párom. Tudta hogy ő is tett, vagy inkabb nem tett, ezért hogy ez bekövetkezzen. Végül sikerült megbeszélnünk, de valahogy onnantól kezdve nem tudott bennem megbízni. Ezt mondta is. Pedig nem csaltam meg, és még nem is mentem bele a "játékba". Azóta nagyon sok minden történt, és nagyon jó volt a kettőnk közti kapcsolat. egyre erősebb volt. Aztán az egyik barátnőm mesélte hogy ingyen elvihető a srác macskája, és ő amugyis egy cicát szeretett volna, lehet befogadja, de nem biztos, mert már nagycicca. Kérdezte a barátnőm, nekem nem e kell!? Én megnéztem kiváncsiságból hogy milyen cica, és mondtam hogy most nem, mert nekem már amugyis van. A párom később azaz 5 napja látta hogy én megnéztem annak a srácnak az adatlapját, még pár hónappal ez előtt. Én elmondtam neki hogy miért, de nem hitte el, és azt mondta hogy ezt már nem akarja velem folytatni. Szakít. Én megprobáltam győzködni, hogy tényleg félreérti, és ne dobjon el. De azóta sem változott a véleménye. Azt mondta ne keressem, és fogadjam el, mert nem tud bennem megbízni. és így nem megy tovább. Azóta nem kerestem, gondoltam kell neki egy kis idő, és nem beszéltünk. Rettenetesen hiányzik, és nagyon fáj hogy nem bízik bennem, nagyon szeretem, és nem tudom mit tegyek. Ma ráirtam, beszéltünk pár szót, tök normálisan "érzelem mentesen vagy barátilag" mesélünk egymásnak, inkabb én kérdezősködtem, ő nem igazán.. aztán az egyik válaszom után egyszercsak nem írt, és azóta se. De én már nem szeretném zaklatni, ha nem akar rólam hallani. Segitsetek. Szerintetek van még remény? Ti mit tennétek a helyemben?

23L