Szerintetek mi lehet az oka ennek?

Egy pillanatra próbáld már meg végiggondolni a másik oldalról a dolgot, és talán rájössz, hogy mennyire fordítva ülsz a lovon.

Csak remélni merem, hogy tényleg még csak tini vagy.

Ha te sose kezdeményezel, és mindig elvárod, hogy ô kezdeményezzen, és egyoldalúan törje magát, akkor egy idô után teljesen természetes, ha hagyja a francba: hiszen láthatóan nálad nincs sikere, akkor minek alázza magát tovább. Ugyanis kevés annál megalázóbb és frusztrálóbb dolog van, mint amikor a "hercegkisasszonyok" teszik az agyukat, és azt érzékeltetik veled, hogy te csak teperj, ôk meg kegyet gyakorolnak, hogy ezt hagyják.

És mielôtt elkezdenél tiltakozni, hogy te nem is ezt csinálod (vagy nem ennek szánod): de, a másik fél számára teljesen ez az üzenet. Ô próbálkozik, te meg arra nem méltatod, hogy magadtól ráírjál egyszer. Ez azt jelenti a másik fél számára, hogy annyira nem érdekel téged, hogy megérje a fáradtságot, hogy ráírj. Ez alapból azért már egy frusztráló érzés. Az meg, hogy emellett viszont nem szólsz neki, hogy bocs, nem téged kereslek, annak meg az az üzenete a másik fél számára, hogy bár nem kellesz, de azért olyan kis szórakoztató, ahogy töröd magad.

Két dolgot kéne megérteni:

1.) a 'normális srácok' párt keresnek, nem pedig "vadásznak". Tehát ha te nem jelzed vissza a másik félnek, hogy téged is érdeklôdsz az irányában, akkor a 'normális srác' egy idô után úgy veszi, hogy akkor ezek szerint ez nem jött össze. Habitusától meg az önbizalmától függ, hogy mennyi is ez az "egy idô" után, de ha nem lát esélyt, akkor abba fogja hagyni.

Aki esetleg nem fogja hagyni, az az, aki a vadászat izgalmáért ismerkedik, aki a kihívást keresi, hogy minél "nehezebben megkapható" trófeát szerezhessen meg.

Tehát el kéne dönteni, hogy mit akarsz: egy társat vagy az egódnak azt a legyezését, hogy érted most küzdenek?

2.) az, hogy te is kezdeményezel, nem jelenti azt, hogy könnyen adnád magad. Egyszerûen felvállalod, hogy téged is érdekel a másik, és ezért hajlandó vagy tenni azért, hogy jobban megismerjétek egymást, és ebbôl esetleg valami kialakuljon. De hogy mi alakul ki, és milyen ütemben, az továbbra is a te döntésed.

Vagy ha nem érzed magad elég magabiztosnak, hogy egy fiúnak szemtôl-szembe megmond, hogy te mit szeretnél (pl. hogy neked mi fér bele az ismeretségetek/kapcsolatotok adott pontján), akkor nagyon korai még neked a randizás.

Az elôzô vagyok még: abba gondolj bele, hogy neked az rosszul esett, hogy X idô után nem írt többet, miközben annyira nem is jött be neked.

Akkor próbálj már meg abba belegondolni egy pillanatra, hogy neki milyen rosszul eshetett, amit vele csináltál.

"Utolsó: miért, mit csináltam vele? "

A kérdés szövegében leírtak alapján hagytad, hogy bizonytalanságban erőlködjön, egyértelmű visszajelzés nélkül - ami a másik szemszögéből totál úgy jön le, hogy játszadozol vele (ezt fentebb már részletesebben leírtam).

A kérdés szövegében úgy volt, hogy " minden nap ő írt nekem", illetve "találkozónkon megemlítettem neki, hogy én nem-nagyon szoktam írni senkinek, jobban szeretem ha nekem írnak" - ebből nekem nagyon úgy jött le, hogy az esetek döntő többségében ő volt a kezdeményező, pl. ő írt rád először, te meg főleg csak reagáltál ezekre, de nem kezdeményeztél beszélgetést magadtól.

Ha nem így volt, akkor ok, de a leírtakból nem az a kép jött le.

----

"Nincs arról szó, hogy én azt várom, hogy törje magát értem, de igen is szeretném, ha tudatná, hogy igazán érdeklem őt."

A leírás alapján próbálkozott becsülettel ennek kimutatásával a gyerek: naponta írt neked, próbált kezdeményezni. Ennél egyértelműbben egy tapasztalatlan, önbizalommal valószínűleg nem túltengő srác nem nagyon tudja kifejezni az érdeklődését.

És a leírás alapján úgy tűnik, hogy csinálta ezt mindaddig, amíg látott reményt.

Ha nem adsz neki egyértelmű visszajelzést, akkor max azok fogják folytatni, akik megingathatatlan önbizalommal hisznek abban, hogy van esélyük. Ez pedig kevés tinédzserre igaz, a 'normálisakra' meg még kevésbé.

----

"Tudod, csalódtam már párszor, mindegyiknél amiatt, mert túl hamar adtam nekik magam, előbb csókolóztunk, minthogy rendesen megismertük volna egymást, és én ezt akartam elkerülni, tényleg fontos lett volna nekem ez a srác, pont ezért sem engedtem még magamhoz közel annyira."

Akkor minek csókolóztál velük? Nem beszólásként kérdezem, hanem férfi aggyal tényleg nem értem. A csók egy elég demokratikus dolog: 50% + 1 szavazat kell hozzá, anélkül nem megy. Szóval ha korainak érzed, akkor szimplán nem kell csókolózni: ha a srác próbálkozik, akkor egyszerűen elmondod neki, hogy szimpatikus, de szerinted ez még korai, ennyire még nem ismeritek egymást, és te előbb jobban meg szeretnéd ismerni. És akkor látod a reakcióját is, hogy ezt hogyan fogadja: máris jobban megismerted.

Ha ezt valami miatt nem tudod az arcába mondani, akkor tényleg nem kéne még randiznod.

Attól még, hogy te is nyitsz egy srác felé (pl. írsz rá, egyértelműen jelzed felé, hogy szimpatikus), attól még semmilyen kötelezettséget nem vállalsz. Ha a srác azt hiszi, hogy de, akkor világossá kell tenni számára, hogy nem. Ha többedszerre se érti, akkor meg faképnél hagyni.

Ennyi. Ez nem egy atomfizika, és nem is kéne azzá tenni - főleg azért nem, mert a srácok sem gondolatolvasók, és ezt ne is várd el tőlük: később se lesznek azok, most meg még nagyon durván nem azok.

Ők sem tudják maguktól, hogy vajon mikor csinálnak valamit jól vagy rosszul, mikor mi van elvárva tőlük: simán lehet, hogy egy srác is nagyon kedvel, és igazi kapcsolatra hajtana, de ő úgy érzi, hogy az ismeretségetek már megérett a csókra. Nem azért, mert hátsószándékai vannak, hanem szimplán azért, mert ő már jobban beléd zúgott, vagy mert neki a csók az ismerkedés egy másik szakaszát, korábbi szakaszát jelenti, mint neked - ez habitus kérdése is.

Ha ilyenkor csak annyit lát, hogy te meg nem viszonozod az érzéseit, akkor persze, hogy el fog bizonytalanodni.

Ellenben ha közlöd vele, hogy ő is szimpatikus neked, DE te lassabban szeretnél haladni, akkor tudni fogja a szerencsétlen, hogy mi a helyzet: hogy van esélye, ezáltal van értelme továbbpróbálkozni.

--------

Egy másik dolog: mintha kicsit "alakulna" a sztori a kérdés kiírás óta. Egyrészt a 'ki mennyit kezdeményezett' rész is kicsit máshogy hangzott még a kérdés kiírásában, meg ott még az volt, hogy "Őszintén szólva nekem annyira nem jött be" -

most meg már ott tartunk, hogy "tényleg fontos lett volna nekem ez a srác".

Ez eléggé azt sugallja, hogy mintha utólag próbálnád magad előtt is kicsit szépíteni a dolgot, utólag hárítani a felelősséget (kognitív disszonancia redukció, hogy nagyzoljak egy kicsit). Ha esetleg tévednék, akkor persze ne vedd magadra, de ha ne-adj-isten valami iciri-piciri minimális igazságmagja még is lenne ennek, akkor azt javasolnám, hogy ne tedd: akkor nem tudsz tanulni a dologból, és legközelebb se fogod érteni, hogy mi történik.