Ha az első próbálkozás nem sikerült a legjobban és ez tulajdonképpen tudomásom szerint nem (csak) rajtam múlt, attól még ez változhat a jövőben? Lehet még esélyem, nem most hanem később?

Sziasztok!

Valakinek biztosan ismerős lesz a nevem, mert nem régiben írtam már ki ezzel a témával kapcsolatosan kérdést.

Most tulajdonképpen arról van szó, hogy egy lány már hónapok óta tetszik nekem, erről nem régiben szerzett csak tudomást és kevesebb, mint 2 nap alatt lekoptatott engem facebook-on. Nem volt ismerősöm, most sem az. Nem ismerjük egymást. Alig váltottunk pár szót élőben, írásban pedig csak egy kicsivel többet, de ennek ellenére megtudtam róla pár dolgot. Nekem tetszik a lány, ez az érzés nem változott, de ez fordított esetben szerintem nem igaz. Egyoldalú volt a beszélgetés, csak én érdeklődtem iránta, még nem akartam egyből belecsapni a lecsóba és elhívni őt valahova, de már a beszélgetés másnapján lekoptatott. Nem tehettem mást, írtam neki, hogy én megértem és békésen elbúcsúztunk egymástól.

Na most, több okból sem tudok ezen túllépni.

Egyrészt, nekem már régebb óta tetszik, de nagyon.

Másrészt, még élőben sem tudtam vele beszélni.

Harmadrészt, szerintem tévesen ítélt meg, nem is adott rá esélyt, hogy megismerjen. Lehet a külsőm nem tetszett neki, de amúgy azon kívül, hogy látott már egy jó párszor engemet, semmi egyebet nem tud rólam. Ez nagyon zavar. Nem tudok mást tenni azon kívül, hogy beletörődöm.

És most jön a bökkenő: A csaj talán pár hónapja, ha szakíthatott a barátjával és ez nagyon megviselte őt, ezért most elég depis és nem szeretne megismerkedni senkivel sem, nem enged be idegen embereket az életébe. Ő mondta ezt nekem: Jelenleg semmilyen téren nem vagyok nyitott.

Most ez azért is zavar engem, mert nem tudom, hogy vajon akkor erről az egészről én tehetek, vagy ő vagy mindketten?

Azt értem, ha nem jöttem be neki. Sajnos mostanában én is sok mindenkit tévesen ítéltem meg, közbe meg kiderült, hogy mind jó fej emberekről van szó. Ez más téma, tudom.

Szóval, nem tudja, hogy milyen ember vagyok. Lehet voltak elképzelései, de szerintem tévesen ítélt meg.

Nyilván a külső rettentő sokat számít, de nem tudja, hogy lélekben milyen vagyok. Lehet még tetszene is neki.

Most nem tudom, hogy vajon a külsőm nem tetszett neki vagy pedig csak egyszerűen nem jöttem be neki.

Mivel nálam idősebb, így lehet, hogy a vele egykorú vagy attól idősebb emberek érdekli őt.

De erre azt mondta, hogy az csak egy szám.

Az én tippem az, hogy elsősorban a jelenlegi állapota miatt nem volt hajlandó az ismerkedésre, most nincs kedve ilyesmivel foglalkozni. Engem az gyötör, amit velem művelt, őt gondolom a régi kapcsolata.

Na és itt rátérek a lényegre: Vajon, ha kicsit összekapnám magamat és hónapok múltán felkeresném őt személyesen, akkor.....? Elárulom, hogy nem, nem úgy. Egy munkahelyen dolgozunk, így simán tudnék vele találkozni. Mielőtt valaki már itt megkérdezné, hogy mégis hogyan tervezném ezt. Már amikor először beszéltem vele, az is a munkahelyen történt, de zaj közepette és elfoglalt volt.

Tulajdonképpen még a hangomat sem hallotta rendesen, semmi egyebet nem tud rólam. Gondolom a fejében már alkotott rólam egy téves képet.

Szóval, zaklatásról szó sincsen, én próbáltam vele megértetni, hogy elfogadom a döntését és megértem őt, mert ez így is van. Így szerintem békésen búcsúztunk el egymástól, persze nyilván írásban.

Visszatérve a témára: Eszem ágában sincs őt zaklatni vagy bármi egyéb dolog, nem írok neki többet és nem is írtam neki azóta sem. Én csak egyetlen egy dolgot szeretnék.

Újra megpróbálni, pár hónap múlva, személyesen, sokkal határozottabban és jobb külsővel, elegánsan, stb. Amit csak el lehet ide képzelni. Mert most bennem is volt hiba, tehát nem mondom, hogy csak a csaj tehetne erről, hogy ez így alakult. De végülis, mire számíthattam volna?

Ti már voltatok hasonló helyzetben? Talán szintén depis, maga alatt lévő csajnál próbálkoztatok? Vagy olyannál, aki nem régiben szakított?

Én csak aznap tudtam meg, hogy nem régiben szakított, amikor először beszéltem vele személyesen. Tehát én ezt nem tudtam korábban. Sőt, semmit sem tudtam róla korábban, még a korát sem.

Tehát én teljesen kész vagyok idegileg, mert nem számítottam rá, hogy ezt teszi majd velem. 2 hetes szabadságon vagyok és ő ezelőtt nyögte be, hogy mi is van pontosan. Szóval most ki vagyok bukva teljes mértékben.

Ha ismerne és úgy koptatott volna le, akkor megérteném, de így, hogy még személyesen sem akart velem találkozni, ezt nem ő mondta, hanem még ezelőtt lekoptatott, hogy megtörténhetett volna.

Én továbbra is tisztelem a csajt és kívánok neki sok sikert az életben, legyen boldog meg minden.

De szerintetek, ha nem is ismert meg egyáltalán, egy későbbi találkozás alkalmával már lehet, hogy nyitottabb lenne?

Hagyok neki időt, hiszen másra sincs szüksége.

De vajon, ha nyitottabb lett volna most, akkor ez az egész máshogy alakulhatott volna? Lehet lekoptatott volna, ez már nem derül ki, de lehet, hogy személyesen és az még jobban is esett volna, mint írásban.

Szóval most átkozom a facebook-ot.

Igen, valószínűleg nem volt rám kíváncsi, de vajon ez 100%-ban azért volt, mert depis és hiányzik neki a barátja? Vagy csak azt hitte, hogy túl van rajta és mikor velem beszélgetett, akkor jött rá, hogy mégsem és ez nem megy most neki?

Szóval annyi biztos, hogy most nem keresem fel őt pár hónapig, hagyom, hogy had lépjen túl az egészen.

Annyi biztos, hogy nem fogom őt látni ezalatt az időszak alatt. Nem tudom, hogy ez nekem mennyire lesz jó vagy rossz.

Én vonzódom még mindig hozzá, sok minden rá emlékeztet sajnos, így nehéz kiverni a fejemből, de nem is szeretném ezt csinálni.

Szeretném magamat összekapni, mind testileg, mind lelkileg. És következő alkalommal úgy találkozni vele, hogy egy sármos férfit lásson. Ez most nem jött össze, de vajon ő értékelné az újbóli próbálkozást vagy pedig a változást?

Nem szeretnék megváltozni, ne értsetek félre, de azért még van mit javítani magamon. A hónapok lehet nekem is jót tennének.

Én szeretnék még egy próbálkozást ennél a csajnál.

Nem hiszem, hogy eljátszottam volna nála az esélyeimet.

De lehet következő találkozáskor már ő is nyitottabb lenne egy új kapcsolat irányába, ezt nem tudhatjuk előre.

Tehát, mindenesetre én azt mondom, hogy szerintem a csaj nem lépett még túl a korábbi kapcsolatán és erre akkor jött rá még jobban, amikor beszélgettünk. És ezért ment át a beszélgetés hirtelen lekoptatásba.

Nem tartom magamat annyira rossz embernek, hogy ezt megérdemeltem volna tőle.

Szerintetek? Nem is ismert meg. A jövőben vajon még lehetne ebből valami? Itt nem barátságra célzok.

Kérek mindenkit, hogy először olvassa végig, csak aztán válaszoljon!

Aki csak átugrotta az írásomat és úgy nyögi ide a mondanivalóját, az nem érdekel engem.

Ez egy személyes sztori, el kell olvasni ahhoz, hogy megértsd.

Fogadok, hogy lesznek olyan válaszok, hogy nem jelentettem semmit sem neki és kész, felejtsem őt el, nem fog a jövőben változni ezzel kapcsolatban semmi sem.

Én optimista vagyok és nem szeretném föladni ezt, hiszen nekem ez az egész sokat jelent és eddigi életem során nem találkoztam egy ilyen tüneménnyel, mint ez a csaj.

Neten látok sok olyat, hogy valaki rámenős, meg sokszor próbálkozik és kitartó. Én nem vagyok ilyen, én csak 1x próbáltam meg és nem szeretném 2-nél többször megtenni ezt.

Amúgy meg mindenki azt mondja, hogy nincs mit vesztenem.

Kíváncsi vagyok a véleményekre/tanácsokra.

Apropó: 20/f.