Fél éves kapcsolatnak most vetettem véget, iszonyatosan fáj, pedig úgy érzem, nem voltam szerelmes. (? ) Többi lent!

(Tini párkapcsolat, csupán azért írom ki ide, hogy tapasztaltabb felnőttekhez is eljusson és esetleg tudjanak segíteni :) )

Volt párommal kb fél éve ismerkedtünk meg. Én azóta 18/L vagyok, ő 21/F. Soha nem voltam még szerelmes, nem is igazán kerestem kapcsolatot, csak úgy megtalált. Minden szempontból olyan volt a barátom, mint ahogy azt elképzeltem. Eszméletlenül jól egyet értettünk mindenben, tisztelettudó, figyelmes, okos ember volt, ami nagy csoda a mai világban ennyi idősen, így nagyon becsültem. Azonban a kapcsolat elejétől kezdve olyan volt, mintha csak erőltettem volna magamra. A csókot, a szexet, mindent. Azt hittem, ez normális, mert előtte senki nem nyúlt hozzám így, senki nem szeretett ennyire. Én us nagyon megszerettem mint embert, de a szerelem nem jött, illetve a szexet sem élveztem, hiába volt egyébként teljesítményben kifogásolhatatlan szerintem. Mindent próbáltunk, 2 napja szakítottam vele miután ez nagyon elkezdett stresszelni, hányinger, gombóc a torkomban stb. Úgy éreztem, magamat is és őt is átverem. Azóta iszonyatosan hiányzik, fáj a hiánya, és emberileg is szörnyű volt ennyire bántani, mert ő tényleg nagyon szeretett. Semmiképpen sem szeretném elveszíteni, maradhatunk szerintetek a későbbiekben barátok? Annyira sajnálom ezt az egészet, pedig én tényleg megpróbáltam. Nem tudtam mit kéne éreznem, utálom, hogy ezt meg kellett tapasztalnia. Kérdés, hogy ez a nagy hiányérzet bennem lehet csak a megszokás miatt? Hogy ilyen hirteen kilépett az életemből? Sírok ha belegondolok, hogy mennyire rossz lehet most neki. Lelkileg amúgysem volt jól, nem hiányzott ez most neki de nem tudtam mit csinálni már. Most pedig nagyon hiányzik, de megnyugodnék ha tudnám, rendben leszünk és sikerül tartani a kapcsolatot barátként.. Szerintetek mi lehetett a baj?