Szerelmes vagyok, vagy csak szeretem? Kétségbe vagyok esve,17/L

17 éves lány vagyok, majdnem 5 hónapja vagyunk együtt a barátommal, ő 18. Osztálytársak vagyunk 7 éve, de csak most találtunk egymásra. Neki volt egy másfél éves kapcsolata amikor közöttünk alakulni kezdtek a dolgok, végül miattam szakított a lánnyal, aki amúgy egész végig csalta. 2 évvel ezelőtt is próbálkozott nálam, de én nem igazán viszonoztam, nem tudtam volna elképzelni kettőnket akkor még, pedig egy rövid ideig még tetszett is nekem akkor.

Nyár elején kicsit gyorsan alakultak a dolgaink, május végén osztálykiránduláson konkrétan szerelmet vallott nekem részegen. Én akkor nemet mondtam neki, de ő másnap nem emlékezett a történtekre. A következő nap délután elmondtam neki amiket tőle hallottam, viszont egészen addig gondolkodtam a dolgon, és arra jutottam, hogy szeretnék neki esélyt adni. Kb 3 hétre rá jöttünk össze, de én még akkor sem voltam nagyon biztos az érzéseimben. Nyáron végig rágódtam, mert úgy éreztem, hogy én nem tudom olyan szinten viszonozni az érzéseit mint ő irántam. Kb 2 hónap után ez elmúlt, és azóta is nagyon szeretem, bármit megtennék érte és azért, hogy boldog legyen.

Viszont az utóbbi időben megint kételkedni kezdtem magamban, hogy eléggé szeretem e őt, és mindent meg tudok e neki adni. Ez a héten ki is jött belőlem, másfél napot végig sírtam miatta, ő pedig próbált belém lelket önteni. Mondta hogy nagyon fél, hogy elveszít engem, és tudom hogy ő halálosan szerelmes, de én még mindig nem vagyok olyan érzelmi szinten mint ő.

Egy kapcsolatom volt előtte, még 14 évesen, és az akkori páromnál én kezdeményeztem, több mint 3 évig szerelmes voltam belé. Csak 2 hónapig voltunk együtt, nagyon nem illettünk össze, de én végig pillangókat éreztem a hasamban, ami most hiányzik. Lehet hogy nem kéne a 2 kapcsolatot hasonlítgatni, de én folyamatosan magamban keresem a hibát, hogy mi nem ugyanolyan mint akkor.

Nem vagyok tisztában a mostani érzéseimmel, már kitöltöttem pár tesztet hogy szerelmes vagyok e, és a legtöbb igaz szerelmet jelzett, de én még mindig kételkedem magamban. Annyit mondtam a barátomnak, hogy én nem tudom még olyan szinten viszonozni az érzéseit mint amit ő mutat felém, és csak annyit mondott, hogy akkor csak hagyjam hogy szeressen. Én viszont abban 10000%-ig biztos vagyok, hogy mindent meg akarok neki adni ami csak tőlem telik, és én szerelmes akarok lenni belé. Tudom hogy nem tudom ezt magamra erőszakolni, de annyira szeretem őt, és a legjobbat akarom neki, képtelen lennék elengedni őt. Ha együtt vagyunk, nem érzek semmi problémát a kapcsolatunkkal, de ha nem vagyok vele, rögtön előjön ez az érzés, és már gyomorgörcsöm van a félelemtől, hogy nem vagyok elég jó hozzá. A másik viszont, hogy ha külön vagyunk, nem érzem úgy, hogy meghalok nélküle, nem hiányzik annyira mint az előző kapcsolatomnál. Teljesen össze vagyok zavarodva, én a legjobbat akarom neki, és vele akarok lenni, ebben viszont biztos vagyok. Ő tényleg tökéletes, okos, vicces, gyönyörű, és hihetetlenül szerethető, ha a döntéseimen múlik, mindig őt fogom választani. Tényleg nagyon szeretem, de nem tudom, hogy ez most szerelem e. Kérlek segítsetek, vagy valamilyen tanácsot adjatok légyszi, hogy mégis mit tegyek? Annyira sebezhető, és nem akarom megbántani, de őszinte akarok vele lenni. Holnap mindenképp elmondok neki mindent, de félek, hogy kiábrándul belőlem.