Lehet ebből még valaha kapcsolat?

Sziasztok. Most 16 éves vagyok és van egy fiú, aki 20.

Már 4-5 éve ismerjük egymást. Mindig is jó barátok voltunk, de egy kicsit mindig többként tekintettünk egymásra, ha lehet így mondani. Mikor megismertem 12 voltam ő pedig 16. Nekem nagyon tetszett már akkor, és én is tetszettem neki, de mikor megtudta, hogy valójában csak 12 vagyok, elutasított. Rosszul esett ez nekem akkor, de elég kicsi voltam, így szerintem akkoriban szerelmes sem tudtam volna lenni, és végül is reálisan látta a helyzetet. Aztán voltak időszakok, mikor nem beszéltünk, de voltak, mikor beszéltünk, igen is sokat. Általában csak interneten, ritkán láttam élőben, nem jártunk együtt sehova (nyilván a végett sem, hogy végül is más korosztály voltunk). De mindig úgy éreztem, én is azért tetszek neki, meg persze ő is nekem, sok mindent megtudtunk beszélni, mindig kellemesen tudtuk érezni magunkat olyankor, mikor beszélgettünk. Jól elvoltunk, sokat beszéltünk internetes hívásban is.

Mostanában viszont elkezdtem velük bejárni egy presszó szerűségbe, ahol sokat beszélgettünk. Mikor már mindenki elment, bent maradtunk hajnali 4-5-ig. Ez csak 1-2 hétig tartott, nekem viszont most volt egy hosszabb kapcsolatom, aminek ettől független vége lett e közben.

Elmentünk együtt bulizni halloweenkor, ahol csókolóztunk. Utána pedig egyik este felhívott magához, és lefeküdtünk. Ittunk is valamennyit, egyikünk sem volt józan, de azt mondta, hogy szeretne megismerni engem, kedvel engem nagyon, én is őt, és ezt mind átbeszéltük, de akkor is megmondta, hogy sajnos nagyon zavarja a korkülönbség.

Másnapra totál lelkiismerete lett az egész miatt, hogy végül is áthívott magához, kitalálta, hogy igyunk, majd lefektetett. Tudom, hogy igazából nem ilyen, megmondta, hogy nem volt még egy egyéjszakás-kalandja sem, és most nagyon rosszul érzi magát, mert realizálódott benne, hogy mégis csak 16 vagyok.

Bár az nap éjjel azt mondta ismerjük meg egymást, utána beszélgettünk interneten, de pár nappal később közölte, hogy ez a korkülönbség neki sok lesz. Nagy nehezen rávettem, hogy mégis megpróbáljuk, de másnap, mikor találkoztunk, és bent ültünk ebben a presszó szerűségben, megint arra jutott, hogy nem fog menni. Félne mások véleményétől, hogy csak 16 vagyok, és e miatt rosszul érezné magát. (de láttam rajta, hogy ezen felül vonzódik hozzám, más baj valójában nincsen (pl hogy igazából nem tetszek neki igazán)).

Viszont én az nap elkezdtem sírni, nagyon rosszul esett, hogy elutasított, próbáltam rábeszélni. Közben kiderült, hogy azzal is van problémája, hogy úgy érzi, nem élte ki magát tizenéves korában, és erre az előző kapcsolatában jött rá, mikor hiába érezte szerelmesnek magát, minden féle lány megtetszett neki. Bár nem csalta meg senkivel, de kísértést érzett. Azt mondta, most e miatt nem akar komoly kapcsolatot, mert nem menne, ennek tudatában pedig lehet nem is tudna belém szeretni.

Ekkor nagy nehezen megértettem, hogy ez neki nem menne, és ezt tudva én sem tudnék hosszasabb ideig mellette maradni. Viszont csak másnap fogtam igazán fel, és ezen az éjjelen nagyon rosszul váltunk el végül, én sírtam és nem nagyon tudtam magam kontrollálni mert ittam is addigra, ő pedig szintén ivott, és nem tudta ezt kellőképpen kezelni néha, amiből az lett, hogy párszor jól felhúztuk egymást.

Azon az éjjelen, mikor lefeküdtünk, azt mondta, hogy szeret, imád engem, eltudná velem képelni, hogy össze jövünk akár, és úgy éreztem hiába ittunk, komolyan gondolta akkor, talán utána is egy ideig másnap, de amikor próbált egem lebeszélni én pedig csak kétségbe esetten sírtam, azt mondta nem érez semmit, soha nem fog működni köztünk. Ezt már nagyon a végén mondta, és nem vagyok benne biztos, hogy igaznak gondolta, mert addigra már tényleg nagyon leakart beszélni magáról, mert látta, hogy rossz nekem, fájdalmas, neki pedig több féle gátlása is van most egy komoly kapcsolattal szemben, főleg velem.

Bár végül olyanokat mondtam neki, hogy én nem leszek képes ezek után tartani a kapcsolatot, mert nem fogom tudni elfelejteni, utána nap mégis józanul tudatosult bennem, hogy most bármennyire is kötődök hozzá, hiányzik nekem, majd túl leszek rajta, és minden rendben lesz. Megírtam neki, hogy rendben vagyok, jobban, és megértem, hogy nem működne, jelenleg szerintem sem álltunk volna készen egymásra.

Nem tudom, a továbbiakban hogy fog alakulni, mostanában egy darabig valószínűleg nem fogunk beszélni, de már így is kisebb korom óta tetszik, tudom, hogy ez nem fog elmúlni, és tudom, hogy lesz olyan még, mikor beszélgetünk egymással újra, és jóban leszünk újra.

De ebből még lehet kapcsolat valaha? Ő is kiéli magát, én meg leszek idősebb még. (persze ő is, de a kor különbéség idővel egyre kevesebbnek fog tudni, mondhatni eltűnik.) Ezek után hogy fog rám tekinteni? Vagy most teljesen elrontottuk egy életre?

ui: Bocsi, hogy nagyon zavaros lett, és hogy ilyen hosszú. Olyanra pedig nem vagyok kíváncsi, hogy ennyi idősen miért iszom, nyilván nem vagyok alkoholista.