Vajon miért nem viszonyul hozzánk úgy, mint a kapcsolat elején?

Sziasztok! Olaszországban élek, 6 hónapig maradok még itt. December 30.-án mondtuk ki a fiúval, aki tetszik, hogy együtt vagyunk. Előtte barátok voltunk extrákkal, mert tudjuk, hogy 6 hónap múlva úgyis hazamegyek Magyarországra.

Azt tudni kell, hogy nagyon kicsi városkában élek, 9.000 fővel... Amíg nem lett kimondva, rengetegszer hívott el sétálni, vagy kávézni, itt mást nagyon nem lehet csinálni...

Mivel a téli szünetben jöttünk össze, megszoktam, hogy minden nap találkozunk, de most, hogy újra vissza kellett mennünk az iskolába, kevesebbet beszélünk, heti 2x találkozunk csak a hétvégén kívül, stb.

Ha már 3-4 hónapja együtt lennénk, azt mondanám, oké.. De mivel kb 2 hetes a kapcsolat, ilyenkor még minden nap el kéne hívni a másikat, illetve őt helyezni a figyelmünk központjába, nem?

Értem én hogy iskola van, meg nem engednek ki a szülők se sokáig, pláne itt Észak-Olaszországban... De az, hogy nem keres annyit, mint az elején, kissé aggaszt. Pláne hogy ilyen fiatal a kapcsolatunk... Olyan, mintha még mindig barátok lennénk extrákkal a részéről, akkor is, ha ő mondta először, hogy szeret, jöjjünk össze, stb...

Minden este, mikor elköszön ír, hogy szeret, meg amikor együtt vagyunk, mondja rengetegszer... És ami fontos, hogy nem "Ti voglio bene"-t, hanem "Ti amo"-t mond. Amore-nak hív, ilyenek :)

De mégis azt érzem, hogy nem tesz eleget azért, hogy meg tudjon ismerni.

Nem visz randizni, nem hív ki sétálni minden este, nem ír olyan sokat már, mint mikor nem voltunk együtt.

Nagyon szeretem őt és megpróbáltam már erről beszélni vele pár napja, de nem sok változott.

Nyilván adok neki időt és még az elején vagyunk, de szerintetek aggódnom kell, hogy már megunt, vagy nem?

U.I. Én nem várok el többet, mint hogy a barátnőjének kezeljen, ne egy olyan embernek, akit felhívhat, ha unatkozik.

17/L

Köszi, hogy elolvastad eddig, és kérlek teljesen őszinte, nem kritikus válaszokat/megjegyzéseket írj.