Szerintetek van esélyem nála?

Sziasztok!

Nos még nem volt részem egy kapcsolatban sem, sem pedig szerelemben, ezért nem igazán tudom vajon tényleg helyes-e az észrevételem.

Osztálytársak vagyunk a fiúval. Még év elején csatlakozott hozzánk de hamar beilleszkedett. Az egyik barátjának hála figyeltem fel rá. Elsőnek csupán órán kezdett nekem suttogni, majd mikor hátrafordultam, azt mondta, hogy a haverja mondani szeretne nekem valamit. Egy kicsikét zavarba jöttem mikor belenéztem a fiú szemébe. Olyan érzésem volt, mintha a szívem egy ütemet kihagyott volna. Mivel nem szólalt meg, így visszafordultam. Pár nappal később a legjobb barátnőmmel hülyéskedtem azonban hirtelen olyan volt, mintha figyelnének. Oldalra néztem de abban a pillanatban vissza is kaptam a tekintetemet. Mosolyogva figyelt, aminek a hatására éreztem, hogy vörösödik az arcom. Többször is észrevettem, hogy figyel de nem igazán tudtam pár másodpercnél tovább tartani vele a szemkontaktust. Ha pedig mégis sikerült, akkor ő sütötte le a szemeit. Teltek a hetek és egyre furábban kezdtem érezni magam. Ültetés volt s mivel egyedül ültem elől a padban, a matektanárom megkérte a többieket, hogy valaki üljön mellém. Percek teltek el de senki nem mozdult. Kínosan kezdtem magamat érezni, amikor is hirtelen megjelent s némán helyet foglalt a mellettem lévő széken. Nem nézett rám, az előttünk lévő üres táblát méregette. Boldog voltam. A szívem pedig majd kiugrott a helyéről. Amikor a dolgozat feladatlapokat elvette s összeért véletlenül a kezünk, majdnem kicsúsztak a kezei közül a dolgozatok. A közös órákra pedig amikor vártunk a folyosón, nem ment messzire. Mindig a közelemben ült vagy támaszkodott meg. Ha elment mellettem vagy éppen órán mellettem ült, elkezdett remegni a kezem s olyan érzésem volt, hogy bármelyik pillanatban kiugorhat a szívem a helyéről.

A vírus miatt nem láttam őt, viszont discord-on mindig hallottam a hangját. Voltak olyan pillanatok, mikor a tanár valamiért kilépett s addig mi elvoltunk. A többiek vidáman ecsetelték egymásnak a napjaikat, addig én meg próbáltam megoldani a következő feladatot. Ekkor szólított meg egyszer a nevemen. A meglepődötségtől majdnem ledőltem a székről. Hiába vártam, nem szólalt meg többet. Ez nem egyszer történt meg, s hiába figyeltem nem mondott ezután semmit sem.

A bizonyítvány osztás pár hete megtörtént. A tanárnő mindenkinek mondott valami szépet s a többiek a végén tapsoltak. Amikor az osztályfőnökünk felém fordult s át adta a kis könyvecskét, a fiú és az egyik haverja halkán elkezdték kántálni a nevemet.

Őszintén bevallva egy csöppet össze vagyok zavarodva miatta. Tényleg nem értek az ilyenekhez, mint a szerelem és elég bénának érzem magamat ezt a témát illetően..

Szerintetek tetszem neki vagy csak a barátaival szórakoznak?

Előre is nagyon de nagyon szépen köszönöm a válaszokat! Kérlek nézzétek el nekem, ha esetleg értelmetlenül írom le a sorokat de nagyon zavarban vagyok.^^

17/L