Mit tegyek? Hogy mondjam el neki? Hogy tudhatnám meg az igazságot?

Van egy fiú, aki már 5 éve tetszik (5 éve is ismertük meg egymást, azáltal, hogy egy helyen teniszeztünk és egy csapatban voltunk). Nagyon sokszor tapasztaltam azt, hogy pl. versenyeken minimum 20x egymás szemébe nézünk és elmosolyodunk. Mindig úgy csillogtak a szemei, ha rám nézett. Továbbá sokat poénkodott velem. Egyszer az nagyon feltűnő volt például, hogy kérdeztem egy srácról, és amíg nem mondtam azt neki, hogy azért érdekel az a srác, mert bejön, addig nagyon segítőkészen keresgélt velem infókat, meg gondolkodott, aztán 2 perc múlva megkérdezte, hogy de én miért érdeklődök felőle és elmondtam, elkezdett flegmázni, és mondta, hogy őt ez nem érdekli meg stb. Mindössze 2 perc alatt változott meg a hozzáállása. Vagy pl. egyszer homlokon akart simogatni és az utolsó 2 centinél elrántotta a kezét és látszott rajta, hogy zavarban volt. Az apukája mindig kérdezgette tőlem, hogy van-e kiszemeltem, sőt egyszer konkrétan rá is kérdezett, hogy tetszik-e nekem.

Ezek alapján igen egyértelmű, hogy bejöttem neki, de most jön a DE: sokszor volt olyan, hogy nem kereste a társaságomat, meg akartam ölelni és visszautasított és azt mondta vicceskedve: hogy majd Kingát talán megöleli. (Ő egy lány barátja, de mindig leszögezte, hogy ő tényleg barátként tekint rá.)

Tudom, mindenkinek vannak rossz napjai, és, hogy őszinte legyek én semmilyen jelet nem küldtem felé, ami arra utalt volna, hogy tetszik nekem. Az egyik barátnőm meg is állapította, hogy nagyon szerencsétlen vagyok, mert mindig amikor vicceskedni próbált velem, én ilyen unott izé, flegma félmosollyal reagáltam.Ez a srác nagyon nagyon visszafogott..

Most így átolvasva olyan egyértelmű, de félek. Mi van, ha csak barátkozni akart? De akkor meg miért nem ölelt meg? Nekem ez arról árulkodik, hogy pont, hogy zavarban volt.

Egyszer olyan is volt, hogy összefutottunk véletlenül egy boltnál. Ő a bolt előtt volt, amikor én kijöttem és így levegőnek néztem. Nagyban beszélgetett a társasággal, akivel volt. És távolról visszanéztem, még mindig ott állt, aztán hirtelen már mögöttem jött. Kb. sprintelnie kellett, hogy így utolérjen- És én hülye meg levegőnek néztem, és így elment mellettem 1 méterre, én rá se néztem.. :( Annyira dühítő most erre emlékezni. De ez már a múlt. Mindig is nagy félelmem volt az a tipik hiba, hogy 2 ember kölcsönös vonzalmat érez a másik iránt és nem mer egyik sem lépni, és oda a boldogságuk. Nem akarok ebbe a hibába esni.

Nyárra újra lesznek elvileg versenyek és fogunk találkozni.. Valahogy szeretném tudatni vele, hogy hiányzik és még mindig nagyon szeretem. Hogy csináljam, hogy ne legyen erőltetett? Nektek erről mi a véleményetek?

Lassan egy éve nem találkoztunk, mert külön csapatba kerültünk..