Hogy mondja el a szüleimnek?

Előljáróban annyit kell tudni, hogy 15 évesen jártam egy sráccal (mondhattok rám vagy rá akármit) ő akkor volt 30.

Fél év után amikor elmondtam a szüleimnek, elvettek tőlem mindent (internet, mobil, minden amivel kommunikálni tudhattunk volna, még zsebpénzt se kaptam). Szüleim elküldtek pszichológushoz és 1 évig jártam hozzá teljesen értelmetlenül, mert nem tudtam elfelejteni a srácot de ahogy telt az idő sikerült elhagynom azt az érzést amit akkor éreztem, amikor nem tudtunk találkozni. Az egész család utált engem. A szüleim csak kényszerhelyzetbe szóltak hozzám, a nővérem megmondta, hogy mostmár letagadja, hogy a húga vagyok... nagyon rossz volt a helyzet. Nem mehettem el sehova, ha barátnőmhöz átmentem akkor is hajlandóak voltak telefonon beszélni a szüleivel, hogy tényleg ott vagyok-e. Ha később értem haza mert lekéstem a vonatot akkor mindig az ment, hogy hol voltam, kivel voltam, mit csináltam. Nagyon nem volt jó

Most 17 éves vagyok, a szülői szigor már nem annyira durva, már elmehetek itthonról, minimálisan bíznak bennem de megtetszett egy férfi. 32 éves de nem merek vele kapcsolatba lépni. Nagyon kedvelem őt és ő is engem. Tud mindenről, tudja, hogy miért nem megyek bele ebbe a kapcsolatba. Az nem megoldás, hogy hozzáköltözzek meg a szüleimmel "megszakítsam a kapcsolatot" mert még kiskorú vagyok. Ők mégis a szüleim de mit tegyek, ha ezzel a sráccal szeretnék járni? Titokba meg nem szeretném, ő is meg én is hosszú időre terveznénk. Ő nem csak arra megy, hogy megdöntsön mert akkor nem intézkedett volna ennyit (mert már próbálkozott elég sok mindennel).

Bocsi, hogy ilyen hosszúra sikerült de úgy gondoltam, hogy ha már leírom akkor leírom teljes egészében

Illetve ti férfiak (30-as korosztály) mit csinálnátok ebben a helyzetben?