Furcsán viselkedik velem, mit csináljak? (Lent)

Van egy fiú...aki egyébként az osztálytársam, aki elég furán viselkedik velem. De totál bele vagyok esve.

Szóval, most ugye június van, és 8 hónapja, azaz novemberben kezdődött valahogy ez az egész...

Ez a fiú mindig tetszett nekem. Nem voltunk olyan jóban, de úgy rosszban sem, szóval a kapcsolatunk olyan semmilyen volt... Amikor egyszer, valószínű unalomból, de rám írt. Elkezdtünk beszélgetni...Három órán keresztül beszélgettünk, sőt, lehet, hogy több is volt, nem tudom, amikor írta, hogy mennie kell...mondtam, hogy persze. Attól kezdve vagyok beleesve, és ez az érzés nemhogy halványodik, hanem fokozatosan egyre erősebb lesz...Minden nap beszéltünk, jó barátok letünk. Lényeg a lényeg, hogy valahol decemberben megkért engem valamire. Azt mondta, hogy segítsek a lányügyeiben, merthogy én is az vagyok, és biztos értem a gondolkodásukat, meg hogy ezt a haverjaival nem tudja megbeszélni...Úgy gondoltam, hogy a barátságunk többet ér annál, minthogy ezt most elutasítsam, ezért keserű szájízzel bár, de bólintottam. Két lány között kellett választania, és minden nap rám írt, suli után is, hogy mit érez... És akkor valahogy átkerültünk rám...Hogy én mit érzek, fiúkkal hogy állok. Mondtam neki (de bátor vagyok...), hogy tetszik nekem, erre nem tudott mit mondani, de valahogy lezáródott a „mit csináljak a lányokkal?" témája, mert nem kérdezett tőlem többet, erről nem beszéltünk. Azonban továbbra is, minden egyes nap írt, minden egyes nap beszéltünk, iskolában, egy csomót... És egyre közelebb kerültünk egymáshoz...És megint hülye voltam, mert elmondtam neki, hogy szeretem. Erre azt válaszolta, hogy én „csak" tetszem neki, ennél többet nem érez. Hát, jó. Beletörődtem. Ölelgetett a suliban, piszkálta a hajam, egyre többet velem volt...És eljött az április...amikor azt mondta, hogy szeret...Chh...Kérdeztem a barátaim véleményét, ők azt mondták, hogy azért érdekes a sztori, mert mindig az én vicceimen nevet, „úgy" néz rám, satöbbi, szóval benne van a pakliban. Elmondta, megbeszéltük, de nem ajánlotta fel, hogy járjunk. Aztán jött a május........élőben nem merte elmondani, csupán az üzenet jött, hogy „barátnőm van"................sírtam, sírtam és sírtam. Nem beszéltünk minimum három hetet. Most pedig megint beszélünk, és megint úgy viselkedik velem, mint a „tetszel nekem" és a „szeretlek" közti időben. Nem tudom, mit érez. :(