Ti éreztetek már ilyet?

KÉRLEK OLVASSÁTOK VÉGIG! egy olyan pasiról van szó akivel nagyon jó barátságban voltunk GIMI kezdete óta,mindig beszélgettünk hülyéskedtünk,szivattuk a többieket,meg nyilván hülyegyerekek létére tapiztuk egymást meg ütögettük egymást poénból de semmi több..ha bánatos voltam vele lehetett róla beszélni és ezzel ő is így volt..de 3,5 év elteltével valami megváltozott. Egyszerűen nem is tudom,hiányzik ha nincs velem,ha nem látom,ha nem beszélünk..ha más lánnyal látom olyan mintha a szivem kiszakadna. Nem értem magam és nem értem miért és hogy változtak meg a dolgok. Nagyon is helyes,de eddig egyszerűen nem néztem rá úgy. a tapizásra visszatérve eddig poén volt,de ha most kicsit közelebb jön a kelleténél úgy elkezd dobogni a szívem mintha ki akarna ugrani,és ha a szemembe néz muszáj elkapnom a fejem mert teljesen kész vagyok tőle..nem akarom hogy észre vegyen bármit is ebből,mert egyszerűen félek a pofára eséstől. Már annyiszor csalódam,és annyiszor dobtak ki,csaltak meg hogy félek. a "maradjunk csak barátok" mondat a legdurvább padlóra küldő...de mivel egy suliba járunk nehéz lenne kivernem a fejemből..egyetemre is egy helyre megyünk majd. Egyszerűen nem tudom mit kezdjek magammal. Vélemények,tapasztalatok jöhetnek. A NORMÁLIS válaszokat előre is köszönöm!:) 18/L