Mit érez irántam?

Jövő hét hétfőn lesz egy éve, hogy megismerkedtem egy olyan lánnyal, aki rengeteget változtatott az életemen. Azelőtt nem, hogy párkapcsolatban nem voltam, de sok lány barátom sem volt. Gondolom amiatt, mert nem olyan vagyok, mint a legtöbb fiú. Metál zenét hallgatok, rövid hajam van, stb. Na de visszatérve a lányra, ő is metál zenét hallgat, és eltér a többi lánytól. Nagyon hamar közel kerültünk egymáshoz, sokat sétáltunk kettesben. Egy idő után már szinte minden nap mondtuk egymásnak, hogy mennyire szeretjük egymást. 2-3 hónappal azután, hogy megismerkedtünk, írt egy levelet nekem, amiben elmondta, hogy mennyire fontos vagyok neki (mindketten egy városban lakunk, közel egymáshoz, nem postázásra szent levél volt), amire kapott tőlem egy válasz levelet, és én is elmondtam, hogy mennyire szeretem őt. De nem voltunk párkapcsolatban, csupán "lelkitársakként" tekintettünk egymásra. Tavaly november környékén az egyik legjobb barátja, és egyben osztálytársa nagyon megbántotta őt, sírt, és én voltam az, akihez fordult. Megvigasztaltam, és olyanokat mondtam neki, hogy örömében kezdett sírni. Voltam párszor náluk, az édesanyja rendkívül szeretett engem. Aztán pont Karácsonykor, amikor nagymamáméknál voltunk, beszélgettünk messengeren, és ott írta meg, hogy összejött azzal a fiúval, aki annyira megbántotta. Alig tudtam feldolgozni, de azt mondtam, hogy nekem az a fontos, hogy boldog legyen. Valahol így éreztem, de elég rosszul esett, hogy jár azzal a fiúval. Telt az idő, lassan hozzászoktam, hogy együtt vannak. Én persze mind ez idő alatt egyedül voltam, nem ismerkedtem össze új lányokkal. Továbbra is tartottuk a kapcsolatot, naponta beszéltünk, és még mindig szerettük egymást. Most júniusban volt a szülinapunk, és a barátjával együtt vásároltak/készítettek nem ajándékot. Emellett kaptam tőle egy levelet, amiben gyönyörű fogalmazást írt arról, hogy mennyire örvend, hogy rámtalált. Ilyeneket írt bele, hogy "Te vagy a Kincs, amire vártam", és ezzel fejezte be, hogy "Te légy az, ki örök társammá válsz". Ezután rövidesen összevesztek a barátjával (nem a levél miatt, csak kezdte úgy érezni, hogy a barátja már nem szereti őt annyira). A lány megmondta neki, hogyha ez így megy tovább, akkor be lehet fejezni. Pár napig ebben a fázisban voltak, aztán kibékültek. Nemrég szakítottak, és egy kis ideig külön is voltak. Én még mindig mellette voltam, vigasztaltam őt. Mondjuk annyira nem viselte meg a szakítás, azt mondta, hogy az a párkapcsolat csak boldogtalanságot okozott neki, jobb lesz így. Viszont körülbelül egy héttel ezelőtt, megint összejöttek, és itt tartunk most. Néha kézen fogva sétálunk, szeretjük egymást, de neki még is van barátja, és én azóta is egyedül vagyok. Voltatok ilyen helyzetben? Szerintetek van esélyem? Nekem tényleg ő az egyetlen, mindig rá gondolok... Gyakran mondja, hogy majd én leszek a férje, meg ilyeneket. Persze sejtem, hogy ezt ő sem gondolja teljesen komolyan. 16 éves fiú vagyok, és emiatt nem kérek basztatást. Tudom, hogy ez az a kor, amikor dobálózunk a pasikkal meg a csajokkal, hetente cserélgetjük őket, de sem én, sem ő nem vagyunk ilyenek. Nem is igazán tudom, mire várok választ, csak egyszerűen ezt ki kellett adnom magamból...