Van még rajtam kívül valaki, aki nem hisz a szerelemben?

Ên is így voltam,ugyanezeket gondoltam,kb.4-5 évvel ezelőtt.

Pedig előtte nekem bőven voltak.

1 évig tartott ez az időszakom.

Aztán szerelmes lett belém akkor télen az a srác,akibe én nagyon beleszerettem akkor nyáron.

Akkor változott meg minden körülöttem,mert ő volt nekem az első nagy szerelem.

Lehet,hogy majd nálad is fog változni...ha nem most,majd később.

Én férfiként vagyok így, hogy már kezdek kételkedni a dologban. Apám nem egy példaapa, anyámmal elég rosszul bánik néha, és tanulva az ő hibáiból, elég empatikus lettem, nem szeretem, ha valakinek rossz. Elég jószívű lettem emiatt, mindenkinek kedveskednék. Sokszor próbálkoztam lányoknál, mindig mindent beleadva, őszintén, de mindig ürességgel végződött, nem érdekeltem őket. Előfordul, hogy beleszeretek egy lányba, de viszonzatlan, és ez, minél többször fordul elő, annál jobban kiöli az érzéseket belőlem. Nemrég ismét azt hittem vam remény. Egy lány érdeklödött felém, de én már elég laikusan álltam a dologhoz. Ahogy egyre jobban megismertem kezdett megtetszeni a kezdeti semlegesség helyett, ő pedig egy darabig tovább kérdezősködött felőlem. Addig jutottam, hogy ismét beleestem a hibába, és beleszerettem. Ő viszont azóta teljesen elvesztette az érdeklődést irántam, mint kb mindig. Egyre jobban kihalnak belőlem ezek a dolgok, és közeledek ahhoz a szinthez, hogy egyszer feladjam, és csatlakozzak azokhoz, akiket már nem érdekli a párja, hanem csak az, hogy mi van a lábuk közt. Ezért is inkább szüneteétetem a dolgot, nem akarok ismét egy csalódást, felhagytam a kezdeményezéssel. Már így is elég bunkó tudok lenni néha, erre nem vagyok büszke...próbálom inkább az örömömet anyagias dolgokban lelni, inkább munkába és edzésbe vetem az energiámat, az legalább lefoglal jobb híján

21F

A szerelem egy kémiai reakció ami alatt Endorfin termelődik,ami a boldogság érzetért felelős. Ezért vagyunk boldogok,ha szerelmesek vagyunk. A boldogság relatív dolog. Van aki akkor boldog,ha segíthet másokon, valaki semlegesen érez ugyan azon dolog iránt,míg mások abban lelik örömüket,hogy kárt tehetnek másokban. Tehát az állításod,miszerint:"Szerintem a szerelem nem feltétlenül jelenti a boldogság, míg a boldogság sem azonosítható a szerelemmel."

Részlegesen helyes. Vagyis nem pusztán akkor vagyunk boldogok,ha szerelmesek vagyunk,mint ahogy írtad a magányos ember is lehet boldog.

Én életemben egyszer voltam igazán szerelmes és mondhatni plátói volt,vagyis nem igazán szeretett a másik fél. Ekkor jöttem rá,hogy a szerelem tényleg "vak". Hisz olyan dolgokat tettem/nem vettem észre,amiket normális esetben nem tennék/észrevennék.

Jelenleg racionális nem emocionális alapon szelektálok a potenciális jelöltek között.

Tudni kell,hogy a szerelem nem válogat,olyan emberbe is lehetsz szerelmes,akivel teljesen ellentétek vagytok,a végeredmény teljes kudarc. Jelenleg számomra is a karrier áll első helyen,viszont legbelül mindig is vágytam egy komoly,normális kapcsolatra (nem szerelemre).

Visszatérve,a viszonzott szerelem az valami fantasztikus jelenség,egyáltalán nem egy sci-fi filmben létező dogma. Szinte lehetetlen papírra vetni,de ettől még létezik.

Sajnos kevesen tapasztalják meg ezt az érzést,s #4-eshez hasonlóan,feladják.

Szeretném hinni,hogy majd csalódás nélkül megtapasztalod ezt a nagyszerű érzést,de ezt nem ígérhetem.

Én sem hiszek benne.

Ha magunk nem vagyunk képesek megtalálni a boldogságot, a szerelem is csak annak az illúzióját adhatja meg.

A kérdés eleve hibás. Annak, hogy nem csak a szerelem által lehetünk boldogok, semmi köze magához a szerelemhez. Persze, lehet boldog valaki egyedül is, de ettől miért ne lenne szerelem? A kettő egyáltalán nem zárja ki egymást. Nagyon is, hogy létezik szerelem, attól függetlenül, hogy nem ez az egyetlen örömforrás az életben. Nem tudom az egyik miért zárná ki a másikat. A kérdés kb olyan, mintha azt mondanám, hogy "én nem hiszek a rántott húsban, mert a salátától is jól lehet lakni". Érted amit mondok?

A szerelmet meg hiába próbálod olyannak magyarázni, aki nem élte át.