16 évesen lehet esélyem egy 20 évesnél?

Mielőtt bárki kezdene r**bancozni, kérlek olvassátok végig, mert na.

16 éves vagyok, és szerelmes a bátyám legjobb barátjába, a fiú nemsokára lesz 20.

Sokat beszélgetünk, ha úgy hozza a helyzet, hogy a bátyám miatt találkozunk, és régen még érződött, hogy csak egy kislány vagyok a szemében, de elment másfél évre külföldre, és mióta visszajött, érzem, hogy ez megváltozott.

Én már hat évesen azt mondtam ő lesz a férjem, és mostanra ez már tényleges szerelemmé nőtte ki magát. Mielőtt elment, csak olyan ''álmodozás'' volt, hogy majd egyszer, most viszont más, most megőrülök érte, próbáltam felejteni, de senki nem olyan mint ő.

Mindenki azzal szokott jönni ilyenkor, hogy ő húú mennyivel érettebb a koránál. Én nem álltatom magam ezzel, talán picivel ha komolyabb vagyok mint az átlag, de azért távol nem annyira, hogy 20 évesekkel teli baráti társaságom legyen...

Szerintetek lehet esélyem? Sosem voltam még ilyen helyzetben, teljesen tapasztalatlan vagyok amúgy is, mert hát minden srácot koptattam, mert nekem ő kell. Szóval annyival is rosszabb a helyzet, hogy még sosem éreztem magam ennyire r**bancos p**csának, meg konkrétan nem is csókolóztam soha, semmi tapasztalatom nincs.

Hogyan közeledjek? Vagy szánalmas lenne közeledni? A sráccal tényleg jól kijövünk, de szerintem még ha tetszenék is neki, tart attól, hogy a legjobb haverjának a húgával kezdjen, ezért is vagyok bizonytalan, mert mi van ha tetszek neki, csak nem mer nyitni mert kisebb vagyok, és a legjobb barátja húga.

Én tudok várni ha kell, de most, hogy visszajött, újra feljöttek az érzések, és fogalmam sincs mihez kezdjek, meg különben is, szégyellem magam, mert tudom, hogy milyen r***bancos dolog 16 évesen 20 évesekre nyomulni, nem kéne ilyesmire vágynom, és mégis...

Nem akarok r***banc lenni, és ha nem róla lenne szó, hát nem is gondolnék ilyesmire, mert egy 20 éves teljesen más életszakaszban van, most kezdi majd az egyetemet, pár év és már simán lesz családja, amikor én még csak érettségizek stb...

Viszont most, hogy már elkezdtem nőiesedni, és egy kicsit komolyodtam, ezért a srác nem úgy kezel mint azelőtt, már nem csak a haver kicsi húga vagyok akivel elszórakozik és szivatja egy kicsit, megint elkezdtem reménykedni, és ez olyan szörnyű!!

Nem tudom tegyek-e valamit a dologért, mert szégyellem magam, de ha nem teszek akkor meg megőrülök!! Tudom, hogy csak egy kislány vagyok, és tanuljak (tanulok!!), ráérek még, de nem bírom már!!

Szerintetek? Mihez kezdjek?

Köszönöm a normális válaszokat!!