Lépnem kell, vagy hagyjam? (Hosszabb a sztori picit)

Mielőtt a sztorit kezdem, a történetben én fiúként vagyok jelen.

Kb 6 éve, hogy ismerjük egymást, egy osztályba járunk, eleinte nagyon nem is beszélgettünk, osztálytársi viszony volt köztünk. Ahogy teltek az évek összebarátkoztunk, olyan szinten, hogy a lány a legjobb barátommá vált. Többnyire volt pasija és soha nem fordult meg igazán a fejemben az, hogy mi lenne ha. Szakított a barátjával, és én többet éreztem egy idő után, de később összejött egy fiúval, ezért én már ekkor nem mondtam neki semmit. Miután szakított vele, én nagyon beleszerettem, tudtam, hogy nem fogom kibirni, hogy ne mondjam el, féltem ha összejönnénk, amire semmi bizonyíték nem lenne és később szakítanánk, úgy maradnék meg a fejében, hogy utált, vagy vlmi. Ezért megszakítottam full random a kapcsolatot vele, miután szakított a barátjával, és keresett napi szinten, én próbáltam ignorálni, és más hobbikat keresni, hogy ne okozzak neki fájdalmat. Sajnos elmentünk egy kirándulásra, és mivel nem birom az alkoholt elmondtam, hogy nagyon hiányzik, aztmondta, hogy én is neki(mind a ketten becsíptünk már), majd elmondtam neki, hogy belészerettem, viszont ő erre nem válaszolt, hagytam neki üzenetet, hogy sajnálom, hogy így mondtam el stb. Azóta nem beszélünk, de ha egymásra nézünk, érzek vlmit, mindig is éreztem, hogy többet érezne irántam, de nem voltam biztos a jelekben. Azóta nagyon csak a kötelező beszélgetést folytatjuk, ettől függetlenül, én nem felejtettem és nekem nem lett könnyebb.

Ha ugyanúgy érzett volna mint én akkor mondta volna? Nekem hatalmas lépés volt ez is, ezért nem tudom ilyenkor kell e még lépni, vagy hagyjam elmenni? 18F 18L