A tiniknél miért gáz az ha egy lány alacsony és ducibb?

Én nem gúnyolom ki az ilyen lányokazt, de egyáltalán nem tetszenek, nem jönnék össze az ilyenekkel.

Mellesleg ha zavar a túlsúlyod fogyj le, ha meg elfogadod magad ilyennek, ne tegyél fel ilyen kérdéseket.

Őszintén szólva, nekem meg nem szóltak be ezért 😅😅

Hova valósi vagy? Én pesti

Na...én pont ebben az időintervallumban voltam ilyen alkat. Alacsony, és mellé duci is.

Nem értettem a környezetemet, mert egyesek úgy gúnyoltak, hogy az életben egyetlen szót sem váltottunk.

Pedig én mindenkihez kedves voltam, az anyagi helyzetünk is elég jó volt, és tudtak volna velem értelmes és komoly dolgokról beszélgetni, mégis mellőzve...inkább kiközösítve éreztem magam az osztályközösségben.

Aztán elkerültem gimibe. Ott is hasonló volt a helyzet. Nehezen találtam barátokat, akik nagy nehezen hozzám csapódtak, azokat sem éreztem igazán annak.

Aztán rájöttem a “titokra”: Ha én is utálom és le kezelem magamat, akkor miért várom el a környezetemtől, hogy szeressenek?!

Ugyanis az életben az vagy, amilyennek mutatod és felcímkézed saját magadat. Ha nem tudsz kiállni magadért, és félsz mutatni magadból valamit, akkor akármilyen cukin nézel, és mosolyogsz, nem fognak közeledni feléd.

Az alacsonyságomon nem tudtam változtatni, viszont amin lehetett, ott belevágtam a 180 fokos változásba.

Megtudtam, hogy miért vagyok elhízott, ugyanis mint kiderült, óriási gondok voltak az anyagcserémmel. Egy év alatt gigantikus mennyiségű (20) kilót adtam le, sokkal nyitottabb, érdeklődőbb lettem másokkal szemben, tudatosan formáltam a humoromon, befestettem a hajam az álomhajszínemre, mivel állandóan fogytam, egyre több olyan ruha állt jól, ami tetszett, és álmaimban sem gondoltam volna, hogy egyszer így fog mutatni rajtam.

Szóval, olyan lettem, amilyen belül mindig is voltam. Mondhatnám: a belső kreativitásom és akaraterőm legyőzte a rút külsőmet, mert mindig is az voltam belül, ami már kívülről is elég látványos.

Aztán eltelt egy nyár, és amikor visszamentem, még azok az osztálytársaim is ilyen kérdésekkel álltak elém, akikkel alig váltottam pár szót: “ÚRISTEN! Mennyire jó alakod lett! Mit csináltál?!”

Egyre könnyebben kezdeményeztem, és a vissahúzódó, önbizalomhiányos kislányból hirtelen a társaság “legjófejebb” és legprovokatívabb/humorosabb személyévé váltam.

Az pedig, hogy én vagyok a legalacsonyabb közöttük, innentől kezdve mindenki magasról leszarta.

Nincs olyan, hogy valaki ducinak születik, így egész életében erre a sorsra van kárhoztatva.

Ha ez a helyzet tartósan áll fenn, fogalmad sincs, mitől hízol, akkor a szervezeteddel valami nem oké.

És hidd el: ha valamit elhatározol, akkor abban meg is tudsz változni!

És a legjobb, ha nem sorolsz magadról negatív mellékneveket, mert még bármilyen lehetsz. 😉

Könnyű úgy megszületni, hogy valaki annyira szerencsés, hogy semmit nem kell tenni az egészségéért/alakjáért/az önbizalmáért, de hidd el, pont MI vagyunk azok, akik tudnak igazán keményen dolgozni a jövőjükért.