Szerintetek miért van még ez?

Próbálok rövid lenni amennyire lehet volt már nem egy barátnőm de igazinak csak egye tekintek még pedig a legutóbbit.

Én 20 éves voltam a lány pedig mind össze csak 14.Kérem kíméljetek azoktól a kommentektől hogy pe**l és egyéb trágár megjegyzések a korkülönbségre.Azt is el árulom hogy eszem ágában sem volt össze jönni vele mikor meg ismertem a kor miatt és nem is tetszett és én sem neki de valahogy úgy alakult utólag azt mondom hogy az a 2 év amit kaptam tőle egyáltalán nem bántam meg mivel szerintem életem legjobb 2 éve volt.Vele olyan boldog voltam mint az előtt senkivel.Bár ő szakított velem 2 év után és az nagyon meg viselt.Kirúgtak a munka helyemről mert nem volt erőm se be járni se kedvem semmihez.Egyet akartam akkor csak vissza kapni őt de ez akkor nem teljesült.Utánam össze jött egy nála 1 évvel idősebb fiúval és ami a legjobban fájt az hogy mikor meg kérdeztem tőle azt hogy mi az oka a szakításunknak elsőnek letagadta és nekem kellet rá jönnöm magamtól.Nem ilyennek ismertem meg akkor mikor össze jöttünk de sajnos meg változott tudni illik én voltam az első barátja.De mikor elhagyott úgy érzem valami örökre elveszett és borzasztóan nagyot csalódtam.Szó szerint meg akartam halni akkor nem láttam tovább értelmét semminek hiszen ő volt az egyetlen személy az életemben aki számomra kicsit is fontos volt.Egyedül maradtam teljesen se család se semmi.Szüleimet még 18 éves koromban el vesztettem.1 év után rám írt hogy szakított a barátjával és nagyon sajnálja hogy engem elhagyott nem tudja miért tette de akkor ezt látta helyes döntésnek.Nem tudtam neki meg bocsájtani én különösen az a típusú ember vagyok aki nehezen enged közel magához valakit és nehezen is engedi el.Annyit tudtam válaszolni az üzenetére hogy nálam senki nem sajnálja jobban azt hogy vége lett de nem tudnám még 1x elviselni azt hogy elveszítelek.Ő válasza az volt idézem szó szerint: "Részben meg tudlak érteni de már késő bánat ezek szerint és már tudom hogy mit veszítettem veled akkor még nem tudtam mit teszek.Te voltál az első szerelmem te is maradsz örökre nem foglak és nem is tudlak elfeledni.Sajnálom hogy így érzel és már soha nem tudok melletted lenni. :'( Ég veled kedvesem." Ezek után még ha el is utasítottam sírva fakadtam még 1 év után is.Nagyon sok rémálom gyötört vele kapcsolatban a szakításunk után lévő hónapokban idővel jobb lett de teljesen soha nem feledtem el őt.Ma már 2 éve hogy vége a kapcsolatunknak .Azt szokták mondani Valaki elfeledni annyi idő mint amit vele töltöttél el.És sokáig ne m is gyötört már vele kapcsolatban semmi se rémálom már és semmi más és már kezdtem örülni hogy végre meg szabadulok tőle..De napra pontosan a szakításunkhoz 2 évre ismét vele álmodtam és mikor fel ébredtem szomorú voltam miatta.Hol ott azt hittem már hogy teljes mértékben túl tettem magam rajta.Szerintetek jól döntöttem amikor nem fogadtam vissza? Nem tudtam volna vele újra együtt lenni azok után ami történt.De még sem feledem és már kezd idegesítő lenni hogy két év után is rosszul érzem magam miatta.