Miért kapok pofont boldog pillanatokban? Voltatok hasonló helyzetben? Mihez lehet kezdeni?

Lassan egy éve ismerek egy lányt. Elejétől kezdve nagyon mély benyomást tett rám, de igyekeztem nem nyomulni, próbáltam kerülni, nem keresni, távolságot tartani. Az volt az első benyomásom hogy nem lesz ez jó, meg nincs valami sok szerencsém ilyen téren. De rengeteget keresett, sokat beszéltünk és igazán megtetszett. A viszonyunk alapja hogy nagyon érdekel mintkettőnket egy kultúrkör, tradíció. Volt hogy hónapoking nem láttam mert messze lakik. Volt hogy meglátogattam, volt hogy ő jött ide. Igyekeztem nem ráerőltetni magam, de észrevettem hogy nekem azért jobban tetszik mint barát. Egyik alkalommal amikor találkoztunk felkérdezett hogy mi ez a feszültség. Beszámoltam neki hogy nagyon kedves, értékes barátnak ismertem meg, ugyanakkor igen vonzónak találom és nem tudom hogy kéne viszonyulnom hozzá. Akkor ott magyarázott valamit arról hogy így testi vonzalmat ő is érez de az hogy valóban közel kerüljön valakihez ahhoz neki sok idő kell, meg mélyebb indíttatásai nincsenek. Jó, tiszta sor, nincs ezzel semmi gond, akkor barát a barát, az érzelmeimmel meg dolgozok egyedül.

Véltem ezután felfedezni kacérkodó megnyilvánulásokat, de nem firtattam, tartom magam a megbeszéltekhez. Később meglátogatott, pár napot Budapesten töltött és remekül szórakoztunk. Tőlem pár sarokra szállt meg. Első este mikor jött elmentünk sétálni, forraltboroztunk, nagyon örültem hogy látom és úgy vettem észre hogy ő szintén. Sokat beszéltünk, séta közben epegánsan belém karolt. Ezek mind kedvemre voltak. Pár nappal később is sétáltunk, a harmadik alkalommal pedig felmentünk a Gellért hegyre este. Ott megfogtuk egymás kezét, táncoltunk, csókolóztunk. Az egésznek volt egy mélyről feltörő meggálíthatatlan felszabadító jellege. Vissza térve a szállására marasztalt, együtt aludtunk, föleg csak élveztük egymás társaságát és kicsit beszéltünk. Ezen eseménysor eléggé meglepett de boldog voltam. Nem tudtam mire számítsak de úgy éreztem hogy sok feszültség felszabadult és örültem hogy közelebb kerültünk. Ezt követő nap várost néztünk. Pest belvárosában, Liszt múzeumra kíváncsi volt meg pár egyéb dologra. Jó volt a hangulat de éreztem hogy valami nem teljesen oké a részéről. Úgy voltam vele hogy ha szeretné akkor majd mondja, szívesen hallgatom. El vittem az óriás kerékre is. Pont a tetején, legszebb kilátás, felszabadult örömöt éreztem, elégedettséget, elkezdi magyarázni hogy ő nem tudja én mire számítok, de ne gondoljak sokra, nem szeretne a barátnőm lenni, van egy nagy plátói szerelme akivel sosem találkozott, de hogy azon az emberen kívül nem szeretett senkit meg ilyenek. Hát jó, ha ez van akkor ez van, de ezzel ott hirtelen nem tudtam mihez kezdeni. Nem toltam rá a nyomoromat meg semmi ilyesmi, csak próbáltam felfogni a be érkező ingereket és mintha nem működött volna az agyam. Később kicsit össze szedtem magam és el magyaráztam neki hogy ha így érez akkor nincsen semmi baj, köszönöm hogy őszinte volt. Viszont nekem mélyebb érzelmi kötődés nélkül nem igazán mennek az ilyen dolgok. Meg jegyezte hogy sajnálja hogy nem fogja senki szeretgetni. Nem éreztem magam megsértve vagy bántva, örültem hogy végre van lehetőség ezekről beszélni. A következő estét külön töltöttük. Hozzá tartozik a történethez hogy mielőtt jött, 3 héttel meghalt az apja és mielőtt lejátszódtak ezek az események, meghívott hozzájuk hogy ketten töltsünk el 3-4 napot az apja házában.

Így is lett, amikor elindult Budapestről, vele tartottam. Meg érkezve a házba, teljesen megváltozott a viselkedése ahogy magunkra maradtunk. Még elbűvölőbb, elfogadó, szerető egyéniségként tett-vett. Apukájának hatalmas bakelit gyűjteménye volt és kiváló zenéket hallgattunk, elképesztő hangulat kerekedett a nyomasztó házban. Amikor készültünk lefeküdni, magyarázta hogy két hálószoba van, az apjáé meg egy az emeleten. Én szerettem volna egy szobában aludni vele hogy ha rájön a gyötrődés akkor tudjam támogatni. Még mielőtt kifejtettem volna ebből bármit, mondta hogy a fenti nagy ágyban aludjunk.

Figyeltem hogy ne erőltessek rá semmit, de úgy vettem észre hogy közeledik felém.

Össze bújtunk, csókolóztunk. Éreztem hogy ebve megüthetem a bokám, de nagyon hiányzott az ölelése. A következő nap még felszabadultabb hangulatban telt, most nem egyből jött a hideg zuhany. Napközben pakoltunk, takarítottunk, baromi profi melót végeztünk. Aznap este megtörtént az aktus. Az orgazmus utáni kitisztult, mennyei szabadságban kapom az áldást, nem emlékszem pontosan a szavakra de valami ilyet tolt hogy ne számítsak semmi jóra, ő még mindig nem szerelmes belém, nem szeretne párkapcsolatot meg semmi ilyesmit. Ezekkel mind semmi baj teljesen jogos, tiszta, elfogadható dolgok, csak nem értem hogy miért mindig a legjobb pillanatban kapom a nagy pofont. Kicsit oda vágott a földhöz és próbáltam felfogni a történteket. Biztos vagyok benne hogy millió meg egy dolog köti le a tudatát, rengeteg súlyos, negatív dolog, még az édesapján túl is. Nem toltam rá semmit viszont nem is tudtam vele megbeszélni a késöbbiekben sem, mert olyan sűrűn alakultak a dolgok hogy 2 nyugodt percem nem volt rendesen megfogalmazni hogy mi pontosan a bajom ezzel.

Miután haza jöttem váltottunk pár üzenetet a dolgokról és nem lett számomra semmi világosabb. Amikor kérdeztem hogy mit akar tőlem, ha egyáltalán bármit akkor azt mondta hogy semmit. Az világos hogy mihez akarok kezdeni az életemmel és abba mi fér bele, mi nem, ez teljesen tiszta és talán ezért nem ugrottam még le valahonnan vagy robbantam fel.

Az érdekelne hogy voltatok e hasonló helyzetben?

Kaptatok már ilyet?

A lány részéről ez normális, hogy ennyire nincs szinkronban amit mond meg amit csinál? Tiltás törlés heló szia megfordult a fejemben, de igen értékes inspirációval szolgál és rengeteg más hasznos qualitása van amiket nincs időm leírni. Bevallom nimcs sok tapasztalatom nőkkel.