Tényleg nagyon ciki hogy nincs "senkim? "

A barátommal már jó ideje szétmentünk. Neki már nem is tudom hányadik barátnője van azóta. Én viszont a monoton szürke napok között nem ismerek meg új embereket akikben talán megtalálnám azt a temperamentumot ,személyiséget amit elképzeltem s majd akarok. Bulizni nem járok, ott értelmes ember úgy se nagyon akad. Másabb az értékrendem.Itt vannak a tanulmányaim,ezek az elsődleges,a szerelem csak másodlagos. Sodródok az árral. Olykor én is magányosnak érzem így magam,üresnek de nem erről van szó. Meg talán még Ő hiányzik,nem más. Amíg pedig túl nem teszem magam rajta,másba nem is fogok belevágni.Ami kiakaszt hogy a barátaim állandóan ezzel bosszantanak,mert úgy mondd "kilógok a sorból", " mi lesz velem nyáron ,megesz az unalom, élj már kicsit."

Ha valakivel összejövök csak azért mert unatkozok,kihasználás lenne,s akkor valamilyen szinten exemhez hasonlítanék. Tényleg olyan kínos ez?

17/L